Ugye van egy merevlemezem egy tökéletesen futó Linuxal és egy másik egy tökéletesen futó Windows-al. Ha valamelyiket beteszem akkor megy, de ugye kicsit félő, hogy mi történik ha mindkettőt beteszem: egyszerű: az bootol be, amit betettem masternek. Ez fasza, de elég kényelmetlen. Mivel a Windows nem képes dual-bootra számomra nyilvánvaló volt, hogy érdemesebb a Linuxot betenni elsőnek és az ahhoz telepített (amúgy nagyon fasza) Grub boot managert beállítani, hogy boldoguljon a Windows-al is. Ettől nagyon féltem, mert a net tele volt olyan emberkékkel akik azt állították, hogy nem megy nekik úgy ahogy kéne, ugyanakkor megnyugtató volt, hogy olyan emberkékkel nem volt tele, akik azt állították, hogy nem ment és elveszett minden adatuk.
Elsőre, nagyon félve betettem mind a kettőt és (miután a dokumentációból jegyzeteket készítettem) elindítottam a Grub menüjét. Itt van lehetőségünk egy szöveges konzolon utasításokat kiadni, amikkel ellenőrizni tudjuk terveinket mielőtt azokat beírnánk a config fájlba, mint a menü elemeit. Legnagyobb megdöbbenésemre, elsőre ment úgy ahogy a nagykönyvben meg van írva, a következőt kellett beillesztenem:
title Windows
map (hd0) (hd1)
map (hd1) (hd0)
rootnoverify (hd1,0)
makeactive (hd1,0)
chainloader +1
boot
Ez kicsit kifejtve: a title egyszerűen definiálja a menüpont nevét: ez akármi lehet. A “map” utasításokra azért van szükség, mert a windows-nak azt kell hinnie, hogy ő az első merevlemezen ül és rendesen bebootolt. Ez az utasítás virtuálisan felcseréli a kettőt az OS szemében. (ha megnézzük a windows most azt hiszi, hogy a master lemezen ül 
). A rootnoverify azt mondja, hogy az alap lemeznek a második lemez első partíciója lesz, a makeactive betölti ezt a lemezt, a chainloader betölti azt a boot módot, ami a windowsnak kell, és a boot bedig elidítja a bootolást. Tökéletesen megy.
Ellenben: Windows alól a rendszer tökéletesen látja a Linux alól formázott FAT32-es partíciót, de visszafelé ezzel gondok voltak. Ugye oda mentem a lemezekhez, kiválasztottam a partíciót, azt mondtam neki, hogy mount minden szépen ment. Kivéve az ékezetek a fájl és könyvtárnevekben, amik nem stimmeltek. Erre jött a már említett ubuntuguide-ból a trükk. Mountoljuk le a lemezt. Írjuk be az “/etc/fstab” fájlba a következő sort:
/dev/hdb6 /media/elso vfat iocharset=utf8,umask=000 0 0
Na most: a “/dev/hdb6″ a partíció neve, ezt meg lehet nézni a lemez beállításainál. A /media/elso a hely ahova mountolni szeretném. a vfat azt jelzi, hogy ez egy fat32 partíció. na és ez után jön a lényeg: meg kell neki mondani, hogy konvertáljon utf8-ot maga számára a háttérbe. A leírás megemlíti, hogy hogyan kell újramountolni, de én inkább (Windows-os szokás) újraindítottam a gépet. Tadam: még a “Bejövő” nevű könyvtár is tökéletesen ment. Egyetlen helyen futottam csak össze kódlapproblémával ezentúl, az mp3-tagek esetében, de azt kibírom.
Következő fejezet: Thunderbird és Firefox
Elküldés
Hozzászólás 
Hozzászólás RSS
Utolsó megjegyzések