2005. október. archívuma.

Az Egyesült Államok megbukott sajtószabadságból

A “reporters without borders” nemzetközi újságíró hálózat idén is elkészítette az országok sorrendjét a sajtószabadság léte, érvényesülése és tiszteletbentartása alapján. Érdekesség, hogy az Egyesült Államok idén még lejjebb a 44. helyre csúszott a tavalyi 22. és a tavalyelőtti 17. helyről. Magyarország az előkelő 12. helyen végzett. A lista elejét amúgy az Európai országok uralják. Az első helyen (megosztva) többek közt Dánia, Finnország, Norvégia, Írország és Svájc áll. Az első nem-európai ország Új-Zéland, ami Magyarországgal holtversenyben futott be.

Az Egyesül Államok visszaesésének fő indoka az újságírók szabadságának korlátozása, a külföldi újságírók kiutasítása és az újságírói szakma bizalmi alapjainak elfogadásának és tiszteletben tartásának hiánya, aminek a csúcsa Judith Millernek a New York Times újságírójának bebörtönzése volt.

Ellenben az ázsiai és a közép-európai országok nagyon nagy szárnyalásba kezdtek, Japán, Hong-Kong, Dél-Korea, Szerbia, Bosznia és nagyon sok gazdaságilag visszamaradott ország is bőven megelőzi az Egyesült Államokat.

Váltás Linuxra – harmadik rész: Firefox & Thunderbird

Mint utólag rájöttem a folyamat legrohadtabb része a böngésző és a levelezőprogram áttelepítése volt. Bár belegondolva, hogyha IE-t és Outlook-ot használtam volna valószínűleg eszembe se jutott volna, hogy a beállításokat megpróbáljam átvinni.

A nehezebb feladattal a Thunderbirddel kezdtem. Itt a nyilvánvaló email+kapcsolatlista átvitelén kívül szerettem volna azt is elérni, hogy a Linuxos és a Windows-os változat ugyanazokon az adatokon dolgozzon, azaz ne legyenek két helyre szétszórva a levelek. Ugye hülyegyerek nekimegy a Thunderbird helpnek, ahol azt állítják, hogy ez az egész szabványos és csak a “profile” könyvtár megfelelő állományait kell átvinnem. Hazugság!!! Egy napig szenvedtem vele, de nem ment. Viszont van egy ennél is egyszerűbb trükk, de előbb nézzük a címlistát. Miután sokat szenvedtem itt meg tudtam játszani az egyszerű import/export lépést. Nem nagy kunszt. Nem is részletezném.

Na de nézzük a trükköt, amire rájöttem. Először is a profil könyvtárunkat másoljuk át egy FAT32-es partícióra. Ezek után a fiókok beállításainál (ÉS a “local folder”-nél) állítsuk át a tárolókönyvtárakat a a FAT32-őn lévő másolatokra. Mentsük ki az egyes fiókok adatait. (A “jelszómegőrzőben” a jelszót is megtudhatjuk, mert ugye azt mindenki már réges-régen elfelejtette…) Bootoljunk át Linuxba, majd itt a Thunderbird-nél adjuk hozzá a fiókokat, majd ezeket is állítsuk be ugyanarra a könyvtárra. Indítsuk újra, majd tadamm… az összes mailünk ott sorakozik, sőt még a beállított automata szűrők is mennek.

Na mire ezt sikerült megvalósítanom már az egész életkedvem elment, ugyhogy a Firefoxnak nagyon amatőr módon álltam neki. Először lementettem a profil könyvtárat, majd belenéztem a fájlokba és ami egyszerűnek, nyilvánvalónak és teljesen platformfüggetlennek tűnt az átmásoltam a Linuxos példány megfelelő fájlja helyére. Így a könyvjelzőket a keresőplugineket (nem a rendeseket) sőt még az adblock listáját is sikerült átvinnem. Tovább már nem állt szándékomban szórakozni. Később persze sok más probléma is kiszedett belőlem minden maradék erőt. Példának a “bicollider”, a “keressünk PHP szerkesztőt”, a “Total commander Klónháború”, az “Azureus AutoSpeedje még mindig nem megy” (máig se, ha valakinek hasonló problémája volt és meg tudta oldani az szóljon) és hasonló problémák kötöttek le.

Na vissza az azu[reus] problémájához. Nem megy az autospeed. Megpróbáltam rootként indítani úgy se megy, ellenben lelkesen figyelmeztet rá, hogy javából neki bizony jó lenne az újabb. Ezt majd még lehet, hogy megkockáztatom, mert nincsen rá gyári csomag, és a java telepítése kicsit összetettebb, mint a bitcollideré. Ellenben a FAT32-es élet se olyan szép mint lehetne, ugyanis a FAT32 eredendően Windows-os, míg a Linuxos programok nem. Úgyhogy néha nem hajlandó lemezműveleteket művelni olyan esetekben, amikor valami galiba van a bonyolult fájlnevek miatt.

Váltás Linuxra – második rész: Dualboot

Ugye van egy merevlemezem egy tökéletesen futó Linuxal és egy másik egy tökéletesen futó Windows-al. Ha valamelyiket beteszem akkor megy, de ugye kicsit félő, hogy mi történik ha mindkettőt beteszem: egyszerű: az bootol be, amit betettem masternek. Ez fasza, de elég kényelmetlen. Mivel a Windows nem képes dual-bootra számomra nyilvánvaló volt, hogy érdemesebb a Linuxot betenni elsőnek és az ahhoz telepített (amúgy nagyon fasza) Grub boot managert beállítani, hogy boldoguljon a Windows-al is. Ettől nagyon féltem, mert a net tele volt olyan emberkékkel akik azt állították, hogy nem megy nekik úgy ahogy kéne, ugyanakkor megnyugtató volt, hogy olyan emberkékkel nem volt tele, akik azt állították, hogy nem ment és elveszett minden adatuk.

Elsőre, nagyon félve betettem mind a kettőt és (miután a dokumentációból jegyzeteket készítettem) elindítottam a Grub menüjét. Itt van lehetőségünk egy szöveges konzolon utasításokat kiadni, amikkel ellenőrizni tudjuk terveinket mielőtt azokat beírnánk a config fájlba, mint a menü elemeit. Legnagyobb megdöbbenésemre, elsőre ment úgy ahogy a nagykönyvben meg van írva, a következőt kellett beillesztenem:

title Windows
map (hd0) (hd1)
map (hd1) (hd0)
rootnoverify (hd1,0)
makeactive (hd1,0)
chainloader +1
boot

Ez kicsit kifejtve: a title egyszerűen definiálja a menüpont nevét: ez akármi lehet. A “map” utasításokra azért van szükség, mert a windows-nak azt kell hinnie, hogy ő az első merevlemezen ül és rendesen bebootolt. Ez az utasítás virtuálisan felcseréli a kettőt az OS szemében. (ha megnézzük a windows most azt hiszi, hogy a master lemezen ül D ). A rootnoverify azt mondja, hogy az alap lemeznek a második lemez első partíciója lesz, a makeactive betölti ezt a lemezt, a chainloader betölti azt a boot módot, ami a windowsnak kell, és a boot bedig elidítja a bootolást. Tökéletesen megy.

Ellenben: Windows alól a rendszer tökéletesen látja a Linux alól formázott FAT32-es partíciót, de visszafelé ezzel gondok voltak. Ugye oda mentem a lemezekhez, kiválasztottam a partíciót, azt mondtam neki, hogy mount minden szépen ment. Kivéve az ékezetek a fájl és könyvtárnevekben, amik nem stimmeltek. Erre jött a már említett ubuntuguide-ból a trükk. Mountoljuk le a lemezt. Írjuk be az “/etc/fstab” fájlba a következő sort:

/dev/hdb6 /media/elso vfat iocharset=utf8,umask=000 0 0

Na most: a “/dev/hdb6″ a partíció neve, ezt meg lehet nézni a lemez beállításainál. A /media/elso a hely ahova mountolni szeretném. a vfat azt jelzi, hogy ez egy fat32 partíció. na és ez után jön a lényeg: meg kell neki mondani, hogy konvertáljon utf8-ot maga számára a háttérbe. A leírás megemlíti, hogy hogyan kell újramountolni, de én inkább (Windows-os szokás) újraindítottam a gépet. Tadam: még a “Bejövő” nevű könyvtár is tökéletesen ment. Egyetlen helyen futottam csak össze kódlapproblémával ezentúl, az mp3-tagek esetében, de azt kibírom.

Következő fejezet: Thunderbird és Firefox

Váltas Linuxra – első rész: A telepítés

Nagy lelkesedésemre kitaláltam, hogy én bizony áttérek Linuxra, amit vagy meg fogok bánni és akkor elcsesztem néhány napot az életemből, vagy nem és akkor nagyon örülni fogok. Tapasztalataimat itt szeretném megosztani mindenkivel. Mivel még nem vagyok a folyamat végén a végeredményt nem tudom megmondani.

A szituáció a következő: rendelkezem egy régi merevlemezzel, ezen három partíció van a Windows rendszer+programok (NTFS) egy a Windows swapnek és egy jó nagy FAT32-es a munkáimnak, a zenéknek, a filmeknek, tehát gyakorlatilag mindennek, amire szükségem lehet. Mint utólag megtudtam, az hogy ezt nem konvertáltam át NTFS-be kész főnyeremény, mert a Linuxom ezt olvasni tudja majd és jajj de fasza lesz. Ezenkívül vettem még egy merevlemezt (az előző, már finoman szólva tele volt) gondoltam erre egy hasonló struktúrát építek fel csak Linuxszal. Tervem, hogy áttérni a Linuxra, de ha mégse jönne valami össze akkor megmaradjon a Windows is, és lehessen mindkettőről bootolni.

A telepítést úgy kezdtem, mint minden paranoiás: kivettem a régi merevlemezt a gépből. Így ha igazán elbaszok valamit akkor sem lesz gond. Disztribúció tekintetében az ubuntu mellett döntöttem. Nem tudom miért, de nekem tetszett és valóban elég felhasználóbarát.

Hogy kell linuxot telepíteni? Beteszem a boot cd-t és elindul a telepítő, aminek a végén lesz egy linuxom? NEM ha tízszer nem kellett újrakezdenem, akkor egyszer sem. Az első jó néhány esetben az volt a baj, hogy (szerintem) hibásan írtam ki a lemezt. A telepítőnél nem stimmelt a kernelt checksumja (vajon a Windows ezt megvizsgálja ) ). Vissza a windows alá, letölteni, kiírni újrapróbálni. Ment mint a karikacsapás túl is jutottam ezen a ponton. Azonban még mindig nem ment. Az apc telepítője ugyanis szabályosan lefagyott. Legalább ötször nekimentem, mire elhatároztam hogy ugyan nincs nagy tapasztalatom Linuxszal, de nekimegyek “expert” módban. A tanulságot másnak Linuxguru lakótársam (aki persze pont nem volt itthon, amikor kellett volna) így foglalta össze: “Linuxot mindig expert módban telepíts!” Az expert mód ugyanis semmivel nem volt bonyolultabb. Időnként kérdezett olyanokat és felajánlott olyan lehetőségeket, amikről azt sem tudtam micsoda, de ha minden ilyenre elfogadja az ember az automatikusan felajánlott beállítást, akkor olyan, mint a normál telepítő. Ki is derült, hogy mi a ludas: A telepítő úgy döntött megnézi, hogy van e frissítés és mivel beállítottam a hálózatot (a helyi hálózatot – az én gépem osztja szét az ADSL-t) úgy gondolta, hogy ő bizony kimegy a netre, ami persze nem sikerült, de lelkesen próbálkozott. Ezért tűnt úgy mintha lefagyott volna. Expert módban viszont erre rákérdezett úgyhogy semmi probléma nem volt.

Kicsit visszamennék a particionálásra. Linuxguru lakótársam a RaiserFS-re esküszik, amiről én is sok jót hallottam így azt választottam. Ugyanakkor a lemez nagyrészét egy FAT32-es partíció foglalja el, hogy az adatokhoz esetleg a Windows is hozzá tudjon férni.

Ezek után mint minden friss rendszernél jött a net beállítása. Azaz jött volna. ugyanis valamiért nem tudtam elindítani az adminisztrációs menü programjait. Ott ültek a menüben csak nem mentek. Próbáltam root-ként bejelentkezni, de azt nem engedte az ubuntu (ez a saját hülyesége) Majdnem egy órás próbálkozás után jöttem rá a megoldásra: indítsunk el egy konzolt. Azt tegyük át root-ba (su+root jelszó) majd nézzük meg a beállítások minden eleménél a tulajdonságok lapon, hogy mit indít el, majd azt indítsuk el a root konzolon. Na így már futott. Első dolgom az volt, hogy engedélyeztem a root login-t a gnomeba. )

Az internet- és hálózatbeállítás Windowsban mindig egy kínszenvedés volt, de Linuxban ez nagyon egyszerű. Úgy megy ahogy a mennie kell. Az ubuntu egyből látta a helyi Windows hálózatot, mindenféle extra kérés nélkül. Az internettel viszont kicsit bajban lettem volna, ha nem nézek előtte utána a neten. Van egy “pppoeconf” nevű progi ezt root konzolból el kell indítani és ez kb. 10 másodperc alatt elintézi, hogy menjen az ADSL.

Innentől kezdve csak beállítgatások, telepítések. A csomagkezelő nagyon jó, sokminden elérhető (annak ellenére, hogy az 5.10-es változat csak néhány hete elérhető) de vigyázzunk, mert különböző csoportokra osztja a programokat és ebből csak a kedvencét jeleníti meg. Ezt a beállításoknál engedélyezni kell és ezek után már lehetőségünk van telepíteni a kötelező VLC+Winamp(-klón)+eMule+Azureus csapatot, kivéve az azureus-t, amit külön kell telepíteni, mert nincs a csomag még portolva. Ez – legnagyobb meglepetésemre – minden gond nélkül ment kivéve, hogy az autospeed plugin nem akar működni. Ennek majd még utánanézek (vagy újabb java kell neki, vagy root módban kell futnia… nemt’om).

A firefox minden gond nélkül alapból fennt volt. A thunderbirdöt telepíteni kellett. Ez egy másik fejezet lesz, hogy hogyan lehet átvinni az adatokat. (Ne dőljünk be a szlogennek: nem egyszerű)

Amire emlékszem, hogy furcsa volt az az, hogy a fontokat is külön frissíteni kellett, lévén, hogy a legismertebbeket nem lehet csak úgy közzétenni szerzői jogi okokból.

Mielőtt elfelejtem: kötelező olvasmány: ubuntuguide.org

A következő fejezet: Dualboot

A legfontosabb függvény

Nem is tudom, hogy miért de előkerült valahol az a kérdés, hogy melyik a legfontosabb függvény (PHP) webes alkalmazások készítésénél. Ennél már csak az volt megdöbbentőbb, hogy mindegyikünk egyetértett végül abban, hogy a legfontosabb a stream_set_timeout()

Elgondolkoztató. Ennek a függvénynek a legjobb felhasználása a következő: Ugye különböző fontos és kevésbé fontos részeket kapcsolunk össze, amik egymással kommunikálva valahogy összedobnak egy weblapot. Igenám, de ha valamelyik ici-pici tök lényegtelen rendszer ideiglenesen nem elérhető összeomlik az egész, mert a rendszer – alapbeállítás szerint – egy egész percig megpróbálja elérni, ami egy weblap összedobásához kicsit sok idő. Na itt jön képbe a díjnyertes függvény, amivel be tudjuk állítani, hogy maximum mennyi ideig várjon a külső adatokra a rendszer. Ezt érdemes (az egymás köztis sebesség függvényében) néhány másodpercre beállítani.

(Persze ez sem pótolja az adat hiányában keletkező hibák gondos lekezelését)

A svéd kabaré az IP címek körül tovább folytatódik

Ugye nemrég Svédország adatvédelmi biztosa megsemmisíttette az APB “nyomozási” eredményeit jelentő IP címeket, amelyekkel a fájlmegosztók ellen léphettek volna fel. Ugyanakkor engedélyezte a későbbiekben (miután a szervezet immár hivatalosan igényelte) az IP címek gyűjtését. Az APB megint belelendült, elvégre néhányszáz fájlmegosztó címét összeszedni nem nagy kunszt.

Igenám, de ismét felmerültek törvényességi problémák. Ugyanis kiderült, hogy a legengedékenyebb esetben is jelezni kell a cím tulajdonosának, hogy nyilvántartásba került. Amikor ez kirobbant az APB próbálkozott az internetszolgáltatóknál, de ők megtagadták, hogy értesítsék a kérdéses ügyfeleket, még akkor sem hogyha a költséget az APB kifizeti. Ezek után úgy tűnik, hogy az APB megint rácseszett. D

Az EFF visszafejtette a “Xerox” kódot

Nemrég nagy felháborodást váltott ki (a cég által nem kommentált hír) amikor felfedezték, hogy bizonyos Xerox nyomtatók a kívánt anyagon kívül némi szabad szemmel nem látható azonosítójelzésekkel is ellátják a dokumentumokat.

A jelenség a legtöbb modern nyomtatót érinti, ezek a készülékek minden nyomtatott lapra egy nagyon kicsi, szabad szemmel alig látható sárga pontokból felépülő mátrixot nyomtatnak. Ez kék fény mellett, jobb nagyító vagy mikroszkóp használatával könnyen láthatóvá válik.

Az EFF aktivistáinak most sikerült a “Xerox DocuColor” nyomtatók esetében használt kódok információtartalmát visszafejteniük és kiderült, hogy a jelzés információt ad a nyomtatás idejéről, a használt nyomtató sorozatszámáról is.

Akit érdekel a téma az sok információt talál erről az alapítvány honlapján, illetve ha rendelkezik ilyen nyomtatóval (meg mikroszkóppal és sok idővel) saját maga is visszakódolhatja az információt.

Magnatune

Azt hiszem erről már mindenki hallott. A Magnatune egy kifejezetten internetes alapon működő zenekiadó. Mielőtt azonban érdeklődés hiányában itt abbahagynád az olvasást had hívjam fel a figyelmet a szlogenjükre: “Mi egy kiadó vagyunk, de nem vagyunk gonoszak” ez sok mindent elárul.

A gondosan válogatott előadók számai Creative Commons licensz alatt érhetőek el és egészben, jó minőségben (audiofilek kíméljenek… a 128-as MP3 szerintem bőven jó) ingyen meghallgathatóak. A számokat meg is vásárolhatjuk, aminek gyakorlati haszna ugyan nem nagyon van, de jól hangzik. Ebben az esetben az árat az albumért mi szabjuk meg (5 és 18 dollár között), ami nagyon praktikus, hiszen egyben a véleményünket is kifejezzük, erre az oldalon is felhívják a figyelmet… minnél jobban tetszett annál többet fizessünk. A jobb albumok akár tíz dolláros átlagáron is elkelnek.

A kereskedelmi licenszek sem sokkal drágábbak, szóval ha esetleg [kereskedelmi] rádióműsorban, kocsmában akarjuk lejátszani, vagy éppen filmzenének vagy ilyesminek szánjuk akkor sem megy rá minden pénzünk.

Azt a mesét, hogy az ilyen zene azért olcsó, mert szar most szeretném eloszlatni. A számok kiemelkedően jók. Külön ki szeretném azonban emelni a klasszikus zene mellékletet, ami egyelőre nem túl nagy, de úgy érzem, hogy ez egy nagyon kiemelkedő ötlet, hiszen a klasszikus zene esetében az mű minősége adott és a mű ingyenes. Az előadásért viszont ugyanannyi jogdíjjat kell fizetni. Remélem, hogy sok nagy, igényes zenekarnak megfordul majd a fejében, hogy egy kis extra bevételre tegyen szert úgy, hogy a begyakorolt és előadott klasszikus zenei darabokat ilyen módon is terjessze.

A kiadó honlapja a magnatune.com címen elérhető. Szerintem minden embernek kötelező egy-két napot (passzívan) rászánnia, hogy meghallgasson néhány előadót, akik a klasszikus kiadós (ön)rablás helyett egy szabadabb, zene- és hallagatóközpontúbb terjesztési módot választottak.

phpMyVisites 2

Megjelent minden idők legjobb statisztikai motorjának 2-es változatának bétája. Az első változat is nagyon ütős volt, de úgy látszik még mindig van rajta fejlesztenivaló. A bétában már a legtöbb dolog működik, problémái nincsenek nagyon, bár néhány kisebb funkciónak még csak a helye van meg. A fórumban azt írják többen is, hogy telepítési problémák vannak vele, de az első nagyon jó volt ezen a téren, ugyhogy feltételezem ez is még csak a kezdeti állapot miatt van.

Nagyon igéretesnek tűnik az összehasonlító része. Megtudhatjuk, hogy miben különbözik pl. az IE és Firefox felhasználók viselkedése az oldalon, vagy éppen egyszerűen megállapíthatjuk, hogy milyen oldalakat néznek az amerikaiak, amiket az európaiak nem… és sosrolhatnám Magyar nyelv egyelőre még nincs hozzá, de angolul és franciául tud. Az ajax használata nagyon jó ötlet volt.

A phpMyVisites francia fejlesztésű statiszikai motor és nagyon profi, tehát az ingyenes motorokat és oldalakat messze körözi és a méregdrága kereskedelmi alkalmazásokkal is felveszi a versenyt. Nem csak dinamikus, hanem statikus oldalakkal is boldogul. Nagyon részletes, de mégis átlátható statisztikákkal szolgál. Az első változat magyarul beszél. Installálása egyszerű.

A csomag ingyenesen letölthető és nyílt forráskódú, futásához csak PHP és MySQL kell. A grafikonokhoz GD könyvtár is kell (ld.: phpinfo).

Honlap: http://www.phpmyvisites.net/
Demo az 1.3.2 verzióból: http://www.phpmyvisites.net/phpmyvisites/
Demo az 2.0 BETA verzióból: http://www.phpmyvisites.net/phpmv2/?mod=view_visits

Többek közt ezt az oldalt is phpMyVisites számolja. Személyes tapasztalatom, hogy nagyon jó. Egyetlen kis hibája, hogy összevont statisztikáknál olyan 100-200 ezer lapletöltés felett már elég nagy gépigénye van, de azalatt még semmi problémám nem volt vele.

Mostan Firefox extension-ökről álmodom

A mininova oldalán akadtam rá egy nagyon egyszerű Firefox kiegészítésre. Ez semmit nem csinált, csak felvarázsolt a program menüjébe egy extra kategóriát, ahova betette a saját linkjeit. Így nem töltik le feleslegesen a gigantikus kezdőlapot annyian és persze a kiegészítés használói gyakrabban látogatnak el az oldalra. Ez persze ebben az esetben semmit nem jelent mivel, aki ezt felinstallálta az vélhetően rendelkezik egy jól beállított adblock pluginnel is D

Na ezek után álltam neki utánanézni, hogy hogyan is kell ilyen kiegészítést csinálni. Némi keresgélés után rá is akadtam egy kis leírásra, ami a klasszikus “Hello World”-ön keresztül mutatja be a folyamatot. Bevallom én sokkal összetettebbre számítottam. Az .xpi fájlok tulajdonképpen kis zip fájlok amikben egyszerű javascript fájlok, képek, XML leírók meg hasonló emberi módon értelmezhető dolgok vannak.

Egy ilyen mininova-entension szintű dolot bármiféle programozási tudás nélkül össze lehet hozni.

Persze a lehetőségek nagyon nagyok. Például át lehet írni az éppen megjelenő oldalt, extra menüket lehet kreálni stb. szóvan nagyon nagy szabadságot ad. Rengeteg dolog eszembe jutott, hogy mit lehetne csinálni. Talán a legjobbnak a Google onthefly bütykölése tűnik. Nagyon sok plugin foglalkozik ilyesmivel, mert a google nagyon “sablonos” meg széles körben használt. (Mindenkinek ajánlom a CustomizeGoogle kiegészítést!) Például a Google-nek van egy olyan funkciója, hogy ha egy új film címére keresünk akkor kiírja, hogy hol lehet megnézni a moziban (példa), néhány linket is kiír a kritikákra meg ilyenekre, miért ne tehetnénk oda néhány linket pl.: Bittorrent vagy ed2k oldalakra is D

Kreativitásban sosincs hiányom, talán ha egyszer lesz egy kis időm csinálok egy-két ilyen “vonjuk be a fájlmegosztást a populároldalakba kiegészítést”