Nagy lelkesedésemre kitaláltam, hogy én bizony áttérek Linuxra, amit vagy meg fogok bánni és akkor elcsesztem néhány napot az életemből, vagy nem és akkor nagyon örülni fogok. Tapasztalataimat itt szeretném megosztani mindenkivel. Mivel még nem vagyok a folyamat végén a végeredményt nem tudom megmondani.
A szituáció a következő: rendelkezem egy régi merevlemezzel, ezen három partíció van a Windows rendszer+programok (NTFS) egy a Windows swapnek és egy jó nagy FAT32-es a munkáimnak, a zenéknek, a filmeknek, tehát gyakorlatilag mindennek, amire szükségem lehet. Mint utólag megtudtam, az hogy ezt nem konvertáltam át NTFS-be kész főnyeremény, mert a Linuxom ezt olvasni tudja majd és jajj de fasza lesz. Ezenkívül vettem még egy merevlemezt (az előző, már finoman szólva tele volt) gondoltam erre egy hasonló struktúrát építek fel csak Linuxszal. Tervem, hogy áttérni a Linuxra, de ha mégse jönne valami össze akkor megmaradjon a Windows is, és lehessen mindkettőről bootolni.
A telepítést úgy kezdtem, mint minden paranoiás: kivettem a régi merevlemezt a gépből. Így ha igazán elbaszok valamit akkor sem lesz gond. Disztribúció tekintetében az ubuntu mellett döntöttem. Nem tudom miért, de nekem tetszett és valóban elég felhasználóbarát.
Hogy kell linuxot telepíteni? Beteszem a boot cd-t és elindul a telepítő, aminek a végén lesz egy linuxom? NEM ha tízszer nem kellett újrakezdenem, akkor egyszer sem. Az első jó néhány esetben az volt a baj, hogy (szerintem) hibásan írtam ki a lemezt. A telepítőnél nem stimmelt a kernelt checksumja (vajon a Windows ezt megvizsgálja 
). Vissza a windows alá, letölteni, kiírni újrapróbálni. Ment mint a karikacsapás túl is jutottam ezen a ponton. Azonban még mindig nem ment. Az apc telepítője ugyanis szabályosan lefagyott. Legalább ötször nekimentem, mire elhatároztam hogy ugyan nincs nagy tapasztalatom Linuxszal, de nekimegyek “expert” módban. A tanulságot másnak Linuxguru lakótársam (aki persze pont nem volt itthon, amikor kellett volna) így foglalta össze: “Linuxot mindig expert módban telepíts!” Az expert mód ugyanis semmivel nem volt bonyolultabb. Időnként kérdezett olyanokat és felajánlott olyan lehetőségeket, amikről azt sem tudtam micsoda, de ha minden ilyenre elfogadja az ember az automatikusan felajánlott beállítást, akkor olyan, mint a normál telepítő. Ki is derült, hogy mi a ludas: A telepítő úgy döntött megnézi, hogy van e frissítés és mivel beállítottam a hálózatot (a helyi hálózatot – az én gépem osztja szét az ADSL-t) úgy gondolta, hogy ő bizony kimegy a netre, ami persze nem sikerült, de lelkesen próbálkozott. Ezért tűnt úgy mintha lefagyott volna. Expert módban viszont erre rákérdezett úgyhogy semmi probléma nem volt.
Kicsit visszamennék a particionálásra. Linuxguru lakótársam a RaiserFS-re esküszik, amiről én is sok jót hallottam így azt választottam. Ugyanakkor a lemez nagyrészét egy FAT32-es partíció foglalja el, hogy az adatokhoz esetleg a Windows is hozzá tudjon férni.
Ezek után mint minden friss rendszernél jött a net beállítása. Azaz jött volna. ugyanis valamiért nem tudtam elindítani az adminisztrációs menü programjait. Ott ültek a menüben csak nem mentek. Próbáltam root-ként bejelentkezni, de azt nem engedte az ubuntu (ez a saját hülyesége) Majdnem egy órás próbálkozás után jöttem rá a megoldásra: indítsunk el egy konzolt. Azt tegyük át root-ba (su+root jelszó) majd nézzük meg a beállítások minden eleménél a tulajdonságok lapon, hogy mit indít el, majd azt indítsuk el a root konzolon. Na így már futott. Első dolgom az volt, hogy engedélyeztem a root login-t a gnomeba.
Az internet- és hálózatbeállítás Windowsban mindig egy kínszenvedés volt, de Linuxban ez nagyon egyszerű. Úgy megy ahogy a mennie kell. Az ubuntu egyből látta a helyi Windows hálózatot, mindenféle extra kérés nélkül. Az internettel viszont kicsit bajban lettem volna, ha nem nézek előtte utána a neten. Van egy “pppoeconf” nevű progi ezt root konzolból el kell indítani és ez kb. 10 másodperc alatt elintézi, hogy menjen az ADSL.
Innentől kezdve csak beállítgatások, telepítések. A csomagkezelő nagyon jó, sokminden elérhető (annak ellenére, hogy az 5.10-es változat csak néhány hete elérhető) de vigyázzunk, mert különböző csoportokra osztja a programokat és ebből csak a kedvencét jeleníti meg. Ezt a beállításoknál engedélyezni kell és ezek után már lehetőségünk van telepíteni a kötelező VLC+Winamp(-klón)+eMule+Azureus csapatot, kivéve az azureus-t, amit külön kell telepíteni, mert nincs a csomag még portolva. Ez – legnagyobb meglepetésemre – minden gond nélkül ment kivéve, hogy az autospeed plugin nem akar működni. Ennek majd még utánanézek (vagy újabb java kell neki, vagy root módban kell futnia… nemt’om).
A firefox minden gond nélkül alapból fennt volt. A thunderbirdöt telepíteni kellett. Ez egy másik fejezet lesz, hogy hogyan lehet átvinni az adatokat. (Ne dőljünk be a szlogennek: nem egyszerű)
Amire emlékszem, hogy furcsa volt az az, hogy a fontokat is külön frissíteni kellett, lévén, hogy a legismertebbeket nem lehet csak úgy közzétenni szerzői jogi okokból.
Mielőtt elfelejtem: kötelező olvasmány: ubuntuguide.org
A következő fejezet: Dualboot
). A rootnoverify azt mondja, hogy az alap lemeznek a második lemez első partíciója lesz, a makeactive betölti ezt a lemezt, a chainloader betölti azt a boot módot, ami a windowsnak kell, és a boot bedig elidítja a bootolást. Tökéletesen megy.
Utolsó megjegyzések