2005. október. archívuma. Page 2 of 2

Newer Entries »

A kultúra aktív megőrzése

2005. 10. 13. Zárva címkék: ,

Ugye, ha már az előbb írtam a “Szabad kultúráról” akkor most írok a kultúráról magáról. Méghozzá a kultúra haláláról, aminek a halála pont a megőrzése. Ugyanis mindenki megpróbálja megőrizni, azonban ez totálisan rossz hozzáállás. A magam részéről szeretek az SLP-vel példálódzni, mert azt a sajtó már megrágta, kiköpte, aztán megint megrágta, mostanában meg mint valami e-aktivistaikon köszönt ránk mindenhonnan, amiben van is valami, mert nagyszerű példák.

Ugye a könyveknél ott a nyílvánvaló szándék a megőrzésre: a Széchenyi könyvtár. Minden szart, aminek köze van a papírhoz bevágnak oda. Miért? Hogy egy idő után örökre eltűnjön és esetleg egy-két szaki később üres adatként hivatkozzon rá. Értelme van? Nincs, hiszen mindenre jó csak arra nem, amire szánták. Kizárólag mindenféle balfasz bölcsész szokott odajárni, akik komoly “kutatómunkát” végeznek ott. Na persze, ha valami már csak ott érhető el, akkor vélhetően annyira nincs értelme kutatni. Azok a dolgok ott nem a kultúrkincs részei, azok már ledegradálódtak üres adatokká. Nemrég olvastam az SLP fórumán a dolgot. Elvetemült könyvkalózaink szerettek volna “közzétenni” valamit, amit semelyikük nem tudott beszeretni, azaz beszerezhetetlen volt (A legtöbb SLP tagnak nagyobb könyvtára van otthon, mint egy átlagos megyeszékhelynek és legalább 10 más ilyen embert ismernek). Miután erre rájöttek megvolt a NAGY terv. Nem nekiálltak megcsinálni egy kevésbé jó könyvet helyette vagy ilyesmi, hanem valamelyikük bement a Széchenyi könyvtárba; ott szépen kikérte a könyvet, lefénymásolta, majd a másolatot szépen bedigitalizálta. Tadam.

A Széchenyi könyvtár helyébe képzeljük bele a Dél-Koreai DVD piacot, a Tokio-TV-t, vagy a Magyar Rádió archívumát stb. Iszonyatos kincsek vesznek körül minket, azonban ezek terjedése senkinek nem érdeke, kivéve a felhasználónak, aki így kitermeli magából az aktivista réteget, aki már tálcán kínálja fel neki, a megválogatott tartalmat, azaz kb. hidat képezett az igény (kultúra) és a felhasználó között. Ez egy önalakító folyamat, hiszen az emberek bizonyos szándéka rendelkezik az aktivista génnel, így a hiánytermékeket valaki ki fogja pótolni. Na de – a biblia után szabadon – sok a könyv és kevés az aktivista.

Na ennek a gyönyörű megoldása például a klasszikus p2p rendszer. A felhasználó azzal, hogy használja a kultúrát olyan visszacsatolást küld az egész rendszernek amivel ő is afféle aktivistává válik. Kérdés azonban, hogy ő valóban aktivistának tekinthető-e. Elvégre ő mint felhasználó vesz részt a folyamatban, hiszen ő a saját örömére letöltötte az anyagot, azzal hogy ő egyben meg is osztja ezt, azáltal az anyag még jobban elérhető lesz ő nem törődik. Azaz ő csak a többiek szempontjából aktív közreműködő. Gyönyörű rendszer. Emellett van még egy nagyon nagy előnye: az “aktiviták”aránya olyan magas, hogy az igény és a rendelkezésre állás is arányos lesz.

Emellett, mivel a felhasználók száma nagy, az elfekvő – azaz alig elérhető – anyagok száma is nagy. Ezek úgy funkcionálnak, mint példánkban a Széchenyi könyvtár. Senki nem használja őket, de azzal ellentétben innen könnyen előszedhetőek és ha megnő rájuk az igény automatikusan kikerülnek onnan, tehát végig átmenet van a Széchenyi könyvtáros és a Bestseller anyag között.

Szóval ez egy nagyszerű rendszer. Legnagyobb előnye azonban az hogy hálózat, tehát minnél több tagja van, annál nagyobb az értéke, annál több anyag, gyorsabban stb. érhető el belőle. Nem véletlen, hogy minden ellenére világuralomra tör, amivel pusztán azt bizonyítja, hogy az emberi igény a kultúrtermékre igenis létezik és hogy az embernek igenis igénye a válogatás, a céltudatos művelődés, a közismert hiedelemmel ellentétben az nem elég, hogy választhatunk az “A” és a “B” menü közül.

Megjelent a “Szabad Kultúra” magyarul is

2005. 10. 13. Zárva címkék: ,

Egyellőre csak az interneten érhető el a könyv, de jövő héttől a könyvesboltokban is megtalálható lesz Lessig híres, korszakalkotó könyve.

A könyv PDF, vagy HTML formátumban letölthető magyar nyelvű honlapjáról, illetve Wiki formátumban is elérhető on-line.

“A máshol létrehozott kultúra passzív befogadói. Fotelben gunnyasztó tunya tévénézők. Fogyasztók. Ez a XX. századi média világa. A XXI. század más lehet. Ez a kritikus pont: olvasni és írni.” — Lawrence Lessig

Lessig könyve azzal foglalkozik, hogy a kultúrára illetve a kultúrtermékekre vonatkozó szabályozások hogyan befolyásolják a modern, elsősorban digitális médiát és hogyan befolyásolódnak attól. Rámutat, hogy a jogi szabályozások köszönőviszonyban sincsenek a gyakorlattal, az pedig még távolabb van az ideálistól.

A könyv rámutat, hogy a társadalomnak nemcsak tulajdonsága, hanem érdeke is az önszabályozás elsőbbsége a felső szabályozással szemben.

Kötelező olvasmány!

http://www.szabadkultura.hu/

Kontrolált kalózkodás

2005. 10. 12. Zárva címkék: ,

Érdekes téma a Microsoft kalózokhoz való hozzáállása. (Már csak azért is, mert lassan a médiapiacra is levetíthető lesz.) A kérdés egyszerű a Microsoftnak nagy pénze származik operációs rendszerének árusításából. Ennek eszköze a nyilvánvaló monopolhelyzete. Azaz az emberek azért használnak Windows, hogy minden szempontból (dokumentumok, programok, képzés stb.) kompatibilisek legyenek a többi felhasználóval. Tegyük fel, hogy csak két operációs rendszer van a piacon (nevezzük őket Linuxnak és Windowsnak). Tegyük fel, hogy ezek minden szempontból megegyeznek, csak a Linux ingyenes, de szinte mindenki Windows-t használ. Ha a Windows gyártója hatékonyan fellép a kalózmásolatok ellen, akkor a felhasználók jó része kénytelen lesz áttérni az ingyenes Linuxra, amivel a Windows monopolhelyzete meginog és egyre többen mondhatják azt, hogy most már a Linux felhasználókkal vannak kompatibilitási problémáik, így egyre többeknél átbillen a mérleg, amitől a helyzet egyre csak fokozódik és egy idő után a Windows eltűnik a piacról és az ingyenes kerül monopolhelyzetbe. Ez elég nyilvánvaló eset.

Mi erre a nyerő stratégia? Az amit most is látunk majdhogynem kiböki a szemünket. Egyrészt az operációs rendszert, mint marketingeszközt használni… azaz más drága programokat úgy eladni, hogy nagyszerűen együttműködnek a Windowszal. Másrészt bizonyos szegmenseken, ahol valószínűleg nem fog felborulni a mérleg harcolni a kalózmásolatok ellen. A tipikus példa a közép és nagyvállalkozások. Ők meg tudják maguknak engedni a szoftver költségét és a kompatibilitás náluk a legfontosabb szempont. Ezen felül szóban fel kell lépni a kalózkodás ellen a többi szegmensben is, de tudatva, hogy nem lesz bántódásuk. Így onnan is lehet vevőket szerezni, de nem riasztjuk el az embereket a terméktől. Fontos ezen felül a nagytételes vásárlókat meggyőzni és nekik szinte ingyen adni a programot. Ők ugyanis olyan nagy tételben vásárolnak, hogy lehet hogy megérné nekik áttérni az ingyenesre. Ilyenek jellemzőek a számítógép gyártók és a közintézmények.

Hogy ennek milyen jellegzetesen ellentmondó eredményei vannak. Pl.: egy sor beillesztésével ki lehet kerülni a Windows milliókért kifejlesztett szuperbiztos aktiválási felületét. Nem elég, hogy az oldal kódjában ki volt emelve a gyanús részlet, hogy az esetleg próbálkozók hamar megtalálják a hibát a kódban és publikálják a megoldást, de ezek után a cég semmit nem fűzött hozzá az esethez és az egyszerűen kijavítható hibát nem szüntették meg.

Még jobb példa, ami épp a napokban történt. A harmadik világba visszacsúszott Dél-Afrika a nagy nyílt forráskód programját mostanában indítaná el, amely keretében az összes állami intézményben bevezetnének az ingyenes szoftverek használatát. Mi volt a cég reakciója? Gigiantikus mennyiségű szoftvert ajándékozott az országnak.

Harcolj a szoftverkalózok ellen! Használj ingyenes programokat!

AJAX

2005. 10. 3. Zárva címkék:

Na, összefutottam a web 2.0 egyik technológiai alapjának tartott AJAX technológiával és legyőztem.

Ez még egy nagyon kevéssé elterjedt módszer, kétségtelenül rengeteg előnye van, de nagyon óvatosnak kell vele lenni, mivel elég sok kompatibilitási problémát felvethet. A böngészők között a Firefox simán vette az akadályt, saját belső javascript motorjának külön függvénytára van erre, de az IE már csak ActiveX bevonásával tudta megoldani. Ugyan a megfelelő komponensek az IE 5 óta benne vannak a böngészőben, mégis kicsit nehézkesnek tűnt a használata, annál is inkább, hogy a két különböző változatban ezek más név alatt futottak.

Az egyetlen problémát éppen ezért a detektálás okozta, azaz nehéz megmondani, hogy a böngésző kezeli-e vagy nem, hiszen lehet hogy le vannak tiltva az ActiveX vezérlők vagy ilyesmi (pl.: “Restricted mode”-ban). Ezt egy huszárvágással megoldottam: létrehoztam egy próbaokjetumot, ha létrejött minden rendben, ha meg nem, akkor nem. Tragikus, hogy ez a legegyszerűbb megoldás (valószínűleg azért van elegánsabb, de nem kerestem túl sokáig).

Na mivel itthon nem valami ismert, kicsit leírom, hogy miről is van szó.

Az AJAX nem egy nyelv vagy ilyesmi, hanem egy elgondolás. A lényege, hogy olyan webes programokat írjunk, amelyek az oldal frissítése nélkül tudják a tartalmat módosítani. Azaz például a keresőben amikor megnyomom a gombot nem átrak egy másik lapra, hanem a találatok ott helyben jelennek meg.

A módszer lényege, hogy az oldalon egy javascript tölti le a kívánt adatokat, majd ezek alapján módosítja a lap HTML-jét. Ezen bonyolultnak hangzik, de egy-két hülyeségtől eltekintve nem az.

A használhatóságának csak a fantáziánk szab határt, de mindenkit figyelmeztetnék, hogy a túlzott használattal vigyázzunk, mert minden összetett javascriptes cumó ez is nagyon veszélyes, már csak azért is, mert a javascript önmagában veszélyes.

Na mire használtam? Egy roppant egyszerű egy keresőt írtam vele. Ez persze nem váltja le a rendes keresőt, de arra nagyon jó, hogy ha az ember tudja, hogy mit keres, akkor nem kell még egy lapra elmennie, hanem az ott helyben szinte azonnal megjelenő találatokból egy pillanat alatt ki tudja választani azt amit keresett. Tehát van a kereső form és van rajta két gomb, az egyikkel rendesen keres az ember, a másikkal helyben. A helyben keresés előnye, hogy helyben van és gyors viszont jóval kevesebb funkcióval rendelkezeik, azaz csak a tíz legjobban passzoló találatot adja ki, csak úgy magában. Ez szerintem ez egy tipikus felhasználási módja lesz a módszernek a későbbiekben, márha egyszer rendesen használni is fogják és nem csak a Google labs polcain lesz egy-két érdekesség ami valóban kihasználja. (Na jó… azért elég sok dolog használja rendesen, de az tény, hogy a nagyrészük teljesen feleslegesen, vagy meggondolatlanul…)

A páneurópai globálbéke meg a kommentek

2005. 10. 3. Zárva címkék:

Az ember azt hinné, hogy az internet, meg pláne a fájlmegosztás globális világában, mindenhol béke honol és szó sincs soha semmiféle származásflémekről.

Érdekes, hogy ez a legtöbbször valóban így van, kivéve persze az öreg kontinenst (ami geológiailag semmiképpen nem tekinthető öregnek, de mi szeretünk így hivatkozni rá, mert ez olyan felsőbbrendűségérzetet ad). Persze ez az egész lehet, hogy pont arról szól, hogy barátilag cseszegetjük egymást, elvégre egy tök idegent nem illik, viszont ismerősök között sokminden elmegy.

Szóval kedvenc példám, a piratebay tracker, aminek az erősségét nem éppen az épületes hozzászólások adják, bár kétségtelenül nagyritkán ilyet is találni, de a legtöbb a már említett származási flame kategóriába tartozik, ami páneurópai lapok között nagyon divatos, a többiek (főként az ázsiaiak) meg már harmadik világháborút vizionálnak ezek alapján.

Szóval a leggyakoribb felállás a következő: A hazai svédek, saját szépnek nem mondható anyanyelvükön fikázzák a feltöltött anyagot, amit amúgy éppen lefelé töltenek, szóval a kritika kicsit alaptannak tűnik. Ekkor jelenik meg egy német noob, aki kérdez valamit, mire a svédek elkezdik anyázni (takarodj haza, Luftwaffe stb.) ebbe már mások is beszálnak, elvégre az angolt kicsit többen vágják, mint a svédet. Ez egészen addig tart, amíg egy francia be nem száll a buliba, amivel nagy hibát követ el, mert ettől kezdve a svédek, meg a németek és az összes többi amatőr antidiplomata virtuálisan lerohanja Párizst… Szóval az egész nem szép látvány, de kb. minden második torrentnél ez a helyzet.

Ezek után nem csodálom, hogy az európai kooperációs (szintén főleg svéd), egyre jobban tündöklő mininován nincs is lehetőség hozzászólni a torrentekhez.

Newer Entries »