A témával foglalkozó előző bejegyzésben
megpróbáltam meghatározni a web 2.0 hátterét, most pedig az alapvető
elvi jellemzőkkel szeretnék foglalkozni. Azaz hogy az alapelgondolás
miben más…
A web 2.0 esetében alapvető elvek a
mellérendeltség és a “megszámlálhatatlanság”. Ennek a legjobb példája a
tagek gyakorlata. Azaz ahelyett, hogy néhány hierarchikus kategóriát
állítana fel gyakorlatilag végtelen kis kategóriát használ és a
tartalmak ezen keresztül kapcsolódnak össze. Ez persze a tartalom
szintjén is jelentkezik: a flickr minden felhasználója egyenrangú,
mindenki indíthat blogot, amibe mindenki írhat megjegyzéseket stb.
Emellett fontos, hogy a web 2.0 oldalak a “végtelenre” vannak
optimalizálva. Azaz minnél több felhasználó/tartalom van annál
hatékonyabban működnek. Például ha a wikipediának végtelen
felhasználója lenne elvben tökéletes lenne, hiszen mindig a téma
legjobb szakértője a legjobban írná meg a releváns cikkeket és minden
létező tudás felhalmozódna benne. Az ideális web 2.0 alkalmazás
esetébena szolgáltatás értéke a résztvevők számával exponenciálisan nő
. (A gyakorlatban ez persze csak bizonyos keretek közt van így.)
Innen gyorsan eljutunk a sokat emlegetett “long tail” felé. Ezt
sokféleképpen szokták magyarázni, de a legáltalánosabban úgy
határozhatjuk meg, hogy a lényeg nem a néhány népszerű, hanem a kevébé
népszerűek tömege. Nem tökéletes példa, de ha az amazon csak az ezer
legnépszerűbb könyvet/dvdt árulná tönkremenne. Hiszen lehet, hogy a
maradékból egyenként épphogy néhányat ad el, de a vásárlások zömét ez a
milliónyi “selejt” adja.
Egy online újság esetében a kiadó
határozza meg, hogy kit olvassanak. A “blogszféra” esetében ez maga az
olvasó. Azaz a kicsik között megvan a kiugrás lehetősége. Mind úgy hogy
felküzdik magukat az “A-listások” közé, vagy úgy hogy 5 perc hírnév
kijár nekik.
csak a nagyon érdeklődők olvasnak. Ám ha a témájában történik valami
fontos, amiről ő tud a legjobban írni, akkor hirtelen nagyon népszerű
lesz. Példa: egyik ismerősöm egy hírfórumot vezet, amiben
adminisztrátori kötelességeinek eleget téve néha meghív “celebrityket”
az adott témából. Egyszer egy ilyen meghívás alatt Richard Stallman az
ő fórumába kezdte el fikázni a Creative Commons kezdeményezést. A hír
még a blogteret is megjárta. Megvolt az öt perc hírnév, másnap pedig
már csak ugyanaz a két-három tucat a témában érdekődő ember látogatta a
honlapot. Ellenben: amikor a blog indulása után nem sokkal a boingboing
megért egy hasonló öt percet az emberek utána ott is maradtak, hiszen
egy olyan témákkal foglalkozott igényesen, ami sokakat érdekelt.
Fontos jellemző még az univerzalitás, a nyitottság és az egyszerűség.
Azaz a szolgáltatásnak nincsen konkrét javasolt felhasználása. Pusztán
egy egyszerű felület, amit mindenki úgy használ, ahogy akar. Azaz nincs
meghatározva, hogy hogyan csoportosítsuk a képeinket a flickr-en, a
blogszolgáltató nem szabályozza, hogy milyen blogot vezessünk. Pusztán
egy szolgáltatást nyújtanak, aminek tudatosan igyekeznek a
felhasználási területeit növelni. A googlenél sok kreatív ember van, de
még ők is tudták, hogy egy “térkép” esetében mindent nem találhatnak
ki, így a rendszert nyitottra csinálták meg, ami köré más
szolgáltatások épülhetnek. A szolgáltatás tehát pusztán egy alap,
aminek a sikere a felhasználók kreativitásán múlik.
Az
egyszerűség elve ezzel teljesen összhangban van. A tipikus web 2.0
szolgáltatás esetében nem kell magyarázni, hogy mi micsoda, mert
teljesen magától értetődő és a használatát gyakorlatilag nem lehet
elrontani. A Google kezdőlapján egy szöveges input és egy “keress”
feliratú gomb fogad minket. Nem lehet elrontani. A tervezők, a
konkurencia és a téma ismerői tudják, hogy micsoda összetett
technológia van a kereső mögött, de a felhasználónak ezt nem kell
tudnia…
A következő rész
tartalmából: mindig beta; AJAX; nagy, rikitó, talpatlan betűk; tagek;
RSS… mitől lesz 2.0 a web? (Azt hiszem nem lövök le nagy poént ha
elmondom, mindennek van logikus oka is, nem pusztán divatról van szó…)
Elküldés
Hozzászólás 
Hozzászólás RSS
Ha jól értem, akkor a webkettõ a legtöbbször másodlagos forrás. Valaki ír egy blogot egy hírrõl, amit olvasott valahol. A Wikipédia deklaráltan másodlagos.
Akkor lesz izgi, amikor egyszerre tud rövidebb ideig elsõdleges és másodlagos forrásként mûködni (pl. egy cunami-túlélõ fényképei és személyes beszámolójának leírása egy blogban, amire RSS, körlevelek, ajánlók és egyéb módon ráirányul a figyelem).
Végül egy kérdés: vajon a Flashmob offline web2?
Azt hiszem, nem értem eléggé.
Példa:
Van egy blogom, amit a kutya sem olvas (ez nem baj, csak információként mondom). Tételezzük fel, hogy valamilyen szuperjó dolgot ismertetek a világgal.
Senki sem fogja elolvasni. Az információ elvész a tömegben. Ez mire jó?
Hát ha a webkettõ jól mûködik, akkor a kulcsszavak, vagy a pontozási rendszer, vagy a sherpák közremûködésével az értéknek ki kell emelkednie…
De hogy mi az érték, hát ez egy nagyon-nagyon relatív dolog.
Azt hiszem, hogy kicsit általánosan próbálod megfogalmazni a dolgokat és emiatt nem jó irányba megy el a gondolatmeneted…
“Azaz minnél több felhasználó/tartalom van annál hatékonyabban mûködnek. Például ha a wikipediának végtelen felhasználója lenne elvben tökéletes lenne, hiszen mindig a téma legjobb szakértõje a legjobban írná meg a releváns cikkeket és minden létezõ tudás felhalmozódna benne. ”
A világban nem csak jó dolgok/emberek vannak, hanem rosszak is. Szóval a fenti állításod nem igaz. De tépnyleg túl általánosan nézed a dolgoat ahhoz, hogy mélységében lehessen vitázni róla…
“A tipikus web 2.0 szolgáltatás esetében nem kell magyarázni, hogy mi micsoda, mert teljesen magától értetõdõ és a használatát gyakorlatilag nem lehet elrontani.”
Ez megint butaság, ráadásul a Google példa is sántít, hiszen semmi köze a webkettõhöz…
Laci
a guglit tipikusan webkettes alkalmazásnak szokás tekinteni.
Persze elképzelhetõek különbözõ álláspontok, de ez azért eléggé így van. Ezen nem érdemes vitatkozni (de attól még lehet:-)
Irományom védelmében:
A wikipedia esetében a végtelenes dolog valóban kérdéses. Én ebból indulok ki, hogy a probléma hasonló a “Bizánci generálisok” problémakörhöz. Azaz ha feltételezzük, hogy a felhasználók jó része jóindulatú akkor a probléma egyszerûen orvosolható. (A wikipedia esetében magától meg is oldódik, hiszen a jóindulatú felhasználók egy-két mozdulattal eltávolíthatják a rosszindulatúak mesterkedéseit.)
A Google webkettõpontnullássága egy érdekes témakör. Szerintem a gyakorlatban annak tekinthetõ, de elismerem, hogy nem tipikus példa… Viszont az egyszerûen és univerzálisan használhatóság elve egy fontos jellemzõ, a többi web 2.0 szolgáltatást átnézve is találunk hasonló dolgokat. A del.icio.us-on egy klikkre felküldünk egy oldalt és a felküldött oldalaink listáját egy klikkre megnézhetjük: ez minden. Nem fogja ezt pusztán azért túlbonyolítani, hogy új lehetõségeket vezessen be… Ha megnézzük a flickr, a digg és szinte az összes jól mûködõ web 2.0 alkalmazás egy-két gombnyomással kezelhetõ.
A google-rõl mint cégrõl, vagy keresõrõl vagy a szolgáltatásainak valamelyikérõl beszélsz?? Egyáltalán nem mind1!! Pl. a keresõjére még a legelvetemültebb marketinges sem húzhatja rá a webkettes cimkét. Szerintem…
“összes jól mûködõ web 2.0 alkalmazás egy-két gombnyomással kezelhetõ”
Az ergonómia vagy éppen a “usability” nem webketto kerdese… Szerintem érdemes lenne egy kicsit jobban végiggondolnod ezeket az általános dolgokat.
“Azaz ha feltételezzük, hogy a felhasználók jó része jóindulatú akkor a probléma egyszerûen orvosolható.”
OLvasd el HH barátom legújabb bejegyzését a digg-el kapcsolatban… Csak egy példa…
Laci:
1, A google, mint vég egyértelmûen tendál a web 2.0 felé, még akkor is ha a formaságokat kicsit mellõzik.
A google, mint keresõre azt mondhatnám, hogy “megelõzte korát” de az sablonos lenne… (meg féligazság) A keresõ olyan jellegzetességeket mutat, amik alapján a kérdés téma nyugodtan vita tárgya lehet (szerintem tekinthetõ annak, szerinted meg ezek szerint nem… határeset). Ha történelmileg nézzük akkor nem web 2.0, ha azonban mûködését, alapelveit stb. nézzük szerintem az.
2, Az egyszerûség meg a használhatóság nem szinoním fogalmak! (bután fogalmaztam az elõbb) Azért kezelhetõ egy-két gombnyomással, mert ennyi és nincs tovább. Ha egy új funkció megtörné az egyszerûséget akkor azt vagy hanyagolják, vagy valahogy úgy vezetik be, hogy ne legyen elõtérben (szabályosan eldugják, pl.: Google személyreszabott keresõ)
3, Ez a megjegyzést konkrétan a wikipediához kapcsolódott.
Olvastam a digges-googleös-sunos esetrõl (asszem pont HHnál), de nem mond ellent nekem. Az hogy web 2.0, még nem garancia a tökéletességre. Szerintem a digget, pont a már említett beteges egyszerûségi mánia húzza vissza.
Ugyanis az ilyen esetek elkerülésére a diggbõl hiányoznak az ehhez szükséges funkciók. A wikipedia nem véletlenül jegyzi meg a korábbi változatokat… a diggnél ehhez hasonló nincs: a tömeg nem szolgálhat negatív visszajelzésekkel. (errõl érintõlegesen volt már szó a tömeg vs. kontroll vitában is)
A két gomb és kevés más az még nem web 2.0, az szerintem nem is web 1.0 de ami miatt ilyen az már web 2.0, pl.: a weben található szolgáltatások, az egyes emberre épülõ marketinggép, az webes cég mögötti igen kicsiny offline marketing. hop felemelte 2.0-ra, mivel igazából nem egy szoftvercég a neten, hanem egy netes szoftvercég aki csinálja. az egész lényege az hogy a résztvevõk az internetrõl jönnek, oda küldik a pénzt és még inkább elvonják a mûködõ tõkét a kézzel fogható világból ezáltal instabillá téve a ??hagyományos?? termékek iránti keresletet a jövõre nézve. a web 2.0 az kábé azt jelenti hogy még többet netezel. szvsz:D