Egy időben nagyon divatosak voltak a különböző színes hátterű weblapok.
(Hál’ istennek) ez ma már nem így van. Most minden háttér fehér. Egy
apró trükköt megosztani mindenkivel, aki szerint ez azért nem tökéletes.
A tippem egyszerű: kicsit “piszkoljuk be” a fehér hátteret. Éppen csak
annyira, hogy az a felületes szemlélőnek fehérnek tűnjön, de ne legyen
az.
Miért jó ez? Megfigyelésem szerint sokat dobhat az oldal
hatásán, lévén a lap felületének legalább 70% a háttérszín. Egy kicsit
eltolva a háttérszín fehérségét szinte “tudatalatti” hatást tehetünk a
látogatóra. Egy csipet sárga (pl.: #FFFFFA) például paszteles hatást
kölcsönöz a lapnak, ami megnyugtatóan hathat. Egy kis kékkel (pl.:
#FAFAFF) pedig rideg hatást érhetünk el. Mindezt persze úgy, hogy a
felhasználó azt hiszi a háttér fehér és szinte egészében kezelhetjük
fehérként.
A módszer persze nem annyira működik az ilyen “két
háttérszínes” oldalak (biztos van erre szakszó, de én nem tudom…
olyanok mint ez a blog) esetében, meg persze ha keretek és tagolások
vannak nagyobb mennyiségben, de egyszerűbb “konzervatívabb” lapok
esetében a hatás meglepően jelentős.
Érdekes, hogy miközben a
mosóporreklámok mindig a fehér különböző árnyalatairól beszélnek, a
tervezők többsége ezt nem használja ki.
Elküldés
Hozzászólás 
Hozzászólás RSS
Érdekes post, bár tegyük hozzá, hogy a #fafaff-rõl már nagyon látszik, hogy nem fehér. Inkább #fdfdff. De azért csak ne keltsünk rideg hatást. Nem szép dolog
Azt nem írtam, pedig kellett volna, hogy azért nagyon precízkedni nem lehet… egyszerûen azért, mert ilyen esetekben nagy kis eltéréseket is kiszúr a szem. Márpedig ennyit bizony a legtöbb monitor téved. Egyszerûen nem ugyanúgy vannak bekalibrálva (azaz a legtöbb egyáltalán nincs…)
Szóval lehet, hogy bizonyos monitoron az még bõven fehér egy másikon meg már nem annyira. (Az én õsrégi LCD-men a legfehérebb fehér is nyugodtan tekinthetõ szürkének…)
Nekem a kedvenc árnyalatom: #f2f3f7