Kicsi szívem repes, hogy itthon is kezd megerősödni a tematikus blog intézménye. Sokak azonban nem azért nem lesznek népszerűek, mert nincs közönségük vagy mert rossz témákban írnak, hanem egyszerűen azért, mert nem tudnak írni, egész pontosan nem tudnak blogot írni. Néhány gyakran előforduló hibára szeretném itt felhívni a figyelmet.
Egy tematikus blog esetében fontos (sőt a legfontosabb), hogy az írót az olvasó elismerje szakértőnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az olvasónak nem kell értenie a cikkeket. Mindig fontos tisztázni, hogy kik a célközönség és nekik írni. Ez általában egyszerűbb nyelvezetet igényel. Hiba, ha megpróbálunk szakkifejezéseket használni és ezt “megmagyarázzuk”. Írjunk úgy hogy ne kerüljünk ilyen helyzetbe, írjuk körül a dolgot emberi nyelven. A témában otthon lévő felhasználó úgyis tudni fogja, hogy miről van szó. (Ha nagyon akarjuk zárójelbe odaírhatjuk a megfelelő szakkifejezéseket…)
Fontos a téma állandósága illetve az író integritása. Legyen fix téma és attól soha ne szakadjunk el túlságosan! Egy céges, vagy céghez köthető blog esetében nagyon nagy hiba, ha a bejegyzésekben a céget reklámozzuk. Az olvasó nem hülye: össze tudja kapcsolni a céget a bloggal. (Azt ugye már mondanom sem kell, hogy a blog helye a cég honlapján belül van!!!) Könnyen elveszítjük a megbízhatóságunkat és úgy semmi értelme az egésznek. (Ez persze nem jelenti azt hogy a blogbejegyzésnél nem lehet reklám, a “design” résznél, de a szövegben semmiképp… még utalás sem! semmi!)
Fontos, hogy a bejegyzés egységes legyen. Legyen témája és attól ne térjünk el. Ne próbáljunk meg két bejegyzést egybe szorítani. A bejegyzések pedig legyenek rendszeresek. Ne “hanyagoljuk el” a blogot hosszabb ideig. De legalább annyira nagy hiba a kényszeresség. Ha nincs téma nem kell gagyi semmitmondó cikkeket írni. Sokan az egy bejegyzés naponta elvre esküsznek, de ez szerintem hülyeség. A heti 2-3 bejegyzés a legtöbb téma esetében megfelelő. Ha nagyobb témával foglalkozunk és lelkesek vagyunk lehet több, de kisebb, specifikusabb téma esetében akár havi 2-3 bejegyzés is elég lehet. De az legyen rendszeres. (Tehát ne legyen két hónap kimaradás és aztán öt bejegyzés egyben…)
Blog szempontjából fontos a jó cím és a jó bevezető (un.: excerpt, szó szerint “kivonat”). A cím legyen leíró, ismertesse a tartalmat, de ne legyen 5-6 szónál hosszabb. A legjobb ha 2-3 szó. A bevezető lényege a téma megjelölése és a figyelem felkeltése. Írjuk le, hogy mit, milyen szempontból vizsgálunk, mivel foglalkozik a bejegyzés. A figyelem felkeltése ezzel általában megvalósul, de hiba ha a bevezető túl “száraz”. Sokan nem értenek velem egyet, de szerintem jó ötlet lehet a véleményünket, végkövetkeztetésünket egy félmondat erejéig itt is megemlíteni. A blogbejegyzés olyan mint a helyszínelők. Nem az a fontos, hogy ki a gyilkos, hanem hogy hogyan jutunk el odáig. Az hogy leírjuk a végeredményt az felkelti az olvasó figyelmét az érveinre, indoklásunkra, magyarázatunkra, okainkra.
A blog esetében lehetőség van arra (sőt a legtöbbször ez az alapértelmezett), hogy a kezdőlapon a cikk egésze megjelenjen. Ez általában nagy hiba. Itt csak néhány sor legyen! (Lehetőleg az bevezető.) De arra mindenképp ügyeljünk, hogy a felhasználó tisztában legyen azzal, hogy a bejegyzés folytatódik. (Gyakori hiba, hogy ez az RSS esetében nincs így.) Persze ha a bejegyzés nagyon rövid, megjelenhet az egész.
A blogbejegyzés hossza akármekkora lehet, de ne legyen terjengős, se túl tömör. Szerintem 3-4 bekezdés az ideális, de ha van mondandó, akkor akármekkora lehet. Fontos, hogy legyen megfelelően tagolva. Ez nagyon segíti az olvashatóságot. Ellenőrizzük le helyesírás szempontjából és olvassuk el utólag mindenképpen (ha nagyon precízek akarunk lenni olvassuk fel hangosan: hülyén néz ki, de nagyon hasznos). A bennmaradó hibák zömét így ki lehet javítani.
A blog nem olyan kötött formailag. A bejegyzés egy egységként kezelendő, ne kalandozzon el, de a “bevezetés, tárgyalás, befejezés” modell itt is érvényes. Blog esetében az újságírásban (méltán) rendkívül népszerű “fordított piramis” struktúra általában felesleges és csak zavaró. Egyszerűen, egyértelműen fogalmazzunk!
A személyesség/szakmaiság arányát nehéz belőni. Ha túl száraz, objektivitásra törekvő az írás, az legalább annyira értelmetlen mintha csak egy “énblog” bejegyzés lenne. Írjuk le a véleményünket, esetleg a cikk háttértörténetét. A véleményünk leírása nagyon fontos, de legyen megalapozott és ne legyen túl extrém. Egy ismertető csak annyira lehet szélsőséges amennyire a téma. Nagyon rosszat csak nagyon rossz termékről írjunk. Más esetben legalább ismertessünk néhány pro és kontra érvet. Ez visszafelé is igaz. A rossz termékről igenis le kell írni a nagyon rosszat. Ne próbáljunk meg erőltetve szépítgetni! Jó ha az író “össze tud kacsintani” az olvasóval. Ne felejtsünk el leírni, hogy a cikk miért fontos az olvasónak. Linkeljük be azokat az oldalakat, amik akkor fontosak az olvasó számára, ha bővebben szeretnének foglalkozni az oldallal. Legyen egyértelmű, hogy a link hova mutat! Ne féljünk megemlíteni a témához kapcsolódó más módszereket, problémákat, lehetséges megoldásokat.
Tehát, ha a mosásról szóló blogunkban egy jó módszert ismertetünk arra, hogy megtaláljuk a piros zoknit a fehér ingek között, mindenképp írjuk le a következőket:
- ez azért van, hogy ne gyártsunk egy csomó rózsaszín ruhadarabot (miért)
- velem is előfordult már (összekacsint)
- szerintem a módszer nehézkes, mert… (összefoglaló vélemény)
- akkor lehet praktikus, ha… (az én “következtetésem” ellen szóló érvek)
- nem igaz, hogy bizonyos mosóporokkal megakadályozható a probléma (a témához kapcsolódó személyes, de “szakmailag” megalapozott álláspont)
A hozzászólások is a blog részei és kezelésük sok problémát vet fel. Lehetőleg soha ne töröljünk hozzászólást! Ha sok felesleges hozzászólás érkezik, korlátozzuk azokat. (Mondjuk kössük regisztrációhoz, dugjuk el az űrlapot, hogy ne legyen a felhasználó orra alatt stb.) Ha problémát okoznak az “offtopic”, vagy nem a bejegyzéshez tartozó hozzászólások, vagy ezek erősen “színvonal alattiak” legyünk kreatívak a megoldással! Az űrlapnál írjuk le a szabályokat és kínáljunk alternatív megoldást a nem illeszkedő hozzászólásoknak. (Fórum, levelezőlista stb.) A hozzászólások lehetőségét teljesen kikapcsolni nagyon nagy hiba. Figyeljük a hozzászólásokat! A hozzászólásokban érkező, odavágó problémákra, kérdésekre, véleményekre válaszoljunk ugyanúgy hozzászólásként. (Lehetőleg sajátjainkat finoman emeljük ki: inkább így éreztessük hogy ki a főnök, de amúgy tekintsük magunkat egyenrangúnak a hozzászólóval… soha ne éljünk vissza azzal, hogy “ez a mi blogunk”!)
Egyébként nem említeném meg, de (elsősorban technológiai témákkal foglalkozó blogok esetében) nagyon gyakori hiba, hogy a bejegyzés nyelvileg nem egységes. Ha mondjuk angol forrásból idézünk, akkor is vegyük a fáradtságot és fordítsuk le azt a néhány mondatot magyarra!
Az itt leírtak inkább tanácsok, mint szabályok: érdemes megfontolni ezeket, de nincsenek kőbe vésve. El lehet térni tőlük, csak a legtöbbször nem érdemes. Persze vannak még hibák bőven, de remélem, hogy sikerült jól összefoglalnom a leggyakoribbakat és még a jobbaknak is adtam egy-egy jó ötletet.
Update
Utólag jutott eszember és nagyon fontos: A tematikus blog, nem olyan mint egy kocsmaasztal, ahol külső emberek véletlenül hallanak meg dolgokat. A tematikus blog igenis médium! Amit nem akarsz a fotóddal, neveddel és címeddel együtt a városban kiplakátolva látni azt ne írd le! Az üzleti és egyéb titok “szentségére” figyelni kell!
Elküldés
Hozzászólás 
Hozzászólás RSS
Igazából a fentebbiek bármilyen írásos mûre szempontok kell, hogy legyenek, sok újat nem mondtál.
Juj, errõl én is akartam írni. Sõt valószínûleg meg is fogom tenni. (Emiatt hazudnák, ha azt állítanám, hogy feldobtál ezzel a bejegyzéssel…)
Sajnos nem sok újat tartalmaz az írás, de az is az igazsághoz tarozik, hogy nehéz is ezt megtenni. Lehet nekem sem fog sikerülni.
(OFF, Flame:
Errõl a csak a blogteren jelenlévõ ‘jaj, errõl én akartam írni, te meg megírtad elõlem’ hozzáállásról akár le is lehetne szokni. Írd meg a te véleményedet, linkeld a másokét, trekbekkelj az emlegetetteknél. A blogoszféra beszélgetés, nem lexikon, hogy mindenrõl csak egy szócikk legyen.
Én kérek elnézést.)
Szerintem az alapvetõ probléma ott van, hogy sokan nem blogot írni nem tudnak, hanem úgy általában “írni”…
Az egyik kedvenc tanárom mondta az egyetemen, hogy iszonyú nehéz jó “népszerûsítõ” cikket írni - és tényleg! A csoportból csak nekem sikerült
Komolyra fordítva: a szakértõknek sokszor nem könnyû közérthetõen, választékosan, színesen írniuk, különösen a kockafejûeknek (elnézést), akik tényleg okosak és ismerik a szakterületüket, de nincs gyakorlatuk abban, hogy hogyan kell jól írni (esetleg nem csak a kollégáknak).
Tematikus blog. Én is fõként azokat kedvelem (pl. ezt), de hogy én mikor leszek képes annál tematikusabb lenni, mint “minden, ami engem érdekel”, azt nem tudom
Talán egyszer.
Kelt: egyszer én is vetemedtem ilyen kommentre, de megdicsértem a szerzõt, hogy milyen jól leírta - és már nem tudtam semmit hozzátenni
[trackback?! lol]
A kezdõlapon csak néhány sor jelenjen meg: én pl. ezért vagyok képtelen blogter-t olvasni. Rendkívül idegesítõ. Még ha a szerzõ tényleg jó címet és bevezetõt is írt, elzárja a tartalmat elõlem, aki lusta vagyok klikkelni ha egy gyors szkennelés után nem fog meg a téma. A felhasználók többsége ilyen. S aztán ott van az a horror, ha valakinek a blogját át akarod futni, visszamenõleg. Biztos nagyon jól mutat ez a statisztikában, de idegesítõ. Ez egy blog, a bejegyzések többsége harmatkönnyû, rövid. [Nyilvánvalóan nem a sokoldalas értekezésekrõl beszélek, hanem a blogbejegyzésekrõl]
Nagyon jó összefoglaló, mert pontosan és közérthetõen elmondja, hogy hogyan kell(ene) csinálni.
Sûrû bólogatások közt olvastam egy ideig, kb. idáig: “A blogbejegyzés hossza akármekkora lehet, de ne legyen terjengõs, se túl tömör. Szerintem 3-4 bekezdés az ideális…”
Aztán - az utolsó mondattal mélyen egyetértve - továbblendültem…
Egyébként meg betettem volna a blogot a kedvencekbe, de ez a funkció itt valamiért nem mûködik…
Pardon, megtaláltam, mûködik, csak másként, mint a többi oldalon…
Ne haragudj, de nem értek veled egyet. Pontosabban fogalmazva a megfogalmazásoddal vitatkoznék: Szerintem nem “hibákról” kellene beszélni, ugyanis a blog lényege, hogy alapvetõen nincsenek szabályok. Mindenki azt ír és azt olvas, amit akar. Ez pedig áll a tematikus blogokra is, hiszen azért alapvetõen az is csak egy blog. Ráadásul a blognál a látogatottság lényegtelen, ebbõl itt úgy se nagyon lehet megélni, akkor pedig már ne úgy kelljen már írnia az embernek, mintha a Flextronicsnál forrasztana NYÁK-lapokra DSP-ket. Szerintem helyesebb lett volna úgy fogalmaznod, hogy tippeket adsz, hogyan írjunk olyan blogot, amelyik neked személy szerint tetszik. Mert így szerintem picit magas lóról hangulata van az írásodnak…
Toros: Tematikus blogok esetében igenis hibákról beszéhetünk. Mindenki azt ír és olvas amit akar. Csak ha a célközönség nem olvassa mert tele van hibákkal, akkor az értelmét veszti el. Nagyon romantikus gondolat azt hinni, hogy mindenki azt írhat amit akar, de ez nincs így. Igenis vannak szabályok. Nem kötelezõ a betartásuk, csak erõsen ajánlott. Kevés olyan jó bloggal találkoztam eddig, ami jelentõsen eltért volna az általam leírtaktól.
Igaz, hogy leírtam olyan dolgokat, amiken viták folynak és meglátás kérdése (soknál ezt jeleztem is), de a legtöbb szerintem elég egyértelmûen a hiba kategóriába tartozik.
Hmmm, a szabály az kötelezõ dolog. Amirõl te beszélsz, az az irányelv, vagy inkább a tanács. Ez egyébként nem befolyásolja azt, hogy alapvetõen igazad van abban, amit leírtál.
Ja, és jól vetted észre, bennem valóban a romantikus netfelfogás él. Talán az se véletlen, hogy Linuxot használok otthon…
Én a tematikus blogokat kedvelem, ráadásul nekem is van egy (hc webfejlesztés). (igazából van még egy másik, ahová szintén írok:)
Az írás, fogalmazás nem okoz gondot, szerintem a szakmabeliek megértik (a visszajelzésekbõl ez derül ki). Figyelek a tagolásra, bevezetésre,stb. A probléma inkább az,h ritkán jut idõm az írásra, kb heti 2 alkalom az átlag.
Biztos érdekes írás, de nem olvastam el, mert nagyon hosszú. Nálam ez a legnagyobb hiba, és legalább már ránézésre kiderül.
Miért kellene egy vállalati blognak a cég oldalán belül lennie? Szerintem nagy elõny, ha például a cég oldala nem megy, akkor a blog még mindig mûködik. Ilyen pld. az iwiw blogja is. Persze meg lehet beszélni a blog szolgáltatójával, hogy a blog elérhetõ legyen a blog. cegnev.hu nev alatt is, esetleg egy nullás frame-el (brrr).
lehet, hogy csak én vagyok lúzer, de nem találtam olyan szolgáltatást a blogteren (máshol meg nem néztem, tehát ez nem fikázás), ahol tematikus blogok között csemegézhetnék.
mert kereshetek ugyan címkére, meg megjelennek serpaválogatások a címoldalon, de ha én arra vagyok kíváncsi, hogy ki az aki mondjuk csak “utazás” témakörben publikál, akkor csak kutatások árán juthatok el ezekhez a bloggerekhez. ennek is megvan ugyan a maga izgalma, ellenben nem támogatja az általad említett tematikus blogolást… de szóljatok, ha tényleg én vagyok túlságosan egységsugarú!
igen, egy ilyen megoldás szerintem is jó lenne
Bocsánatot szeretnék kérni az elhamarkodott tegnapi véleményemért. Nem voltam jó hangulatban. Szerencsére semmi stílustalant nem írtam. (Egyébként sosem teszem.)
Kelt: Tõled is bocs, hogy felhúztalak. Én viszont nem szeretem, ha ugyanarról túl sokan írnak, fõleg ha nagyjából ugyanazt. Tehát e témában mégsem okoskodom a késõbbiekben.
Jó az írás, érdemes megfogadni, nagyjából egyet is értek, s örülök, hogy vezérblog lett.
Egy jótanács: általában is de fõleg ilyen felsorolás jellegû cikknél nagy segítség az olvasónak, ha egy-egy mondatot kiemelsz (pl. megvastagítasz) mert ez segíti a “scannelõ” olvasást. Az olvasó aki jártasabb a témában ezekre a kiemelt mondatokra ugorva eldöntheti, hogy az adott bekezdést, a részletezõ mondatokat is elolvassa, vagy csak helyesel magában és nem húzza az idejét a már ismert dolgokkal.
Köszönjük tanítóbácsi! ez olyan iskolázós volt, de a hasznosságával nem vitatkozom
Hm, néhány dolog valóban elférne még a blogtéren, ami megkönnyíti a hasonló érdeklõdésûek egymásra találását, és a kommunikációt…amit Tihi is felhozott…
ja igen, tematikus blog vs. blogter témával kapcsolatban: amikor létrehozom a blogot, lehetõségem van kiválasztani a stílusát (pl.: klasszikusan unalmas), na ehelyett - a szerintem egyébként haszontalan dolog helyett - esetleg célszerû lenne itt tematikába soroltatni a blogot, de nem kötelezõ szinten. és akkor máris lenne értelme ott annak a beállításnak…
Tamás: Az iwiw-nél így logikus (pont emiatt), de az az iwiw sara. A legtöbb esetben ez nem probléma. Ellenben az nagyon fontos, hogy az olvasó el tudja helyezni a blogot, az szervesen kapcsolódjon a céghez (mint említettem a blog PR eszköz ebben az esetben) és mégis megõrizze integritását. (plussz elõny persze a keresõkben való megjelenés hatékonysága, meg más hasonló apróságok)
Jano: Jogos… sõt ez is nagyon fontos tanács, bár tematikus blogoknál úgyis végigolvassa az ember (értsd: a célközönségbe tartozó olvasó) a cikket ha a bevezetõ felkeltette az érdeklõdését. (Amúgy gondoltam is rá, csak annyira “sûrû” lett a cikk, hogy kicsit furán nézett volna ki, egy-egy szót meg nem akartam kiemelni…)
ha a keresõkben való megjelenésrõl beszélünk, akkor van mégegy ötletem. jó lenne,ha az adott bejegyzés címe megjelenhetne az oldal title tag-jében is. Mert most sajnos csak a blog címe van ott.
A cikk szerintem is színvonalasra sikerült, grat érte a szerzõnek!
Kelt: Mûködik itt Blogteren trackback (a sima hivatkozáson felül)? Olyanra gondolok, amit a WP vagy a Blog.hu kezel…
Ehh, lemaradt az elsõ link
Jó lenne
záró /a tag-je
már, ha Blogter GépHáz
készítene egy URL gombot
erre a kézimunka tevékenységre…
Mégegyszer bocs!
Ferenc, BendePapi: Ezek mind rajta vannak a Blogter “top requests” listáján (kb. a kezdetektõl). A fejlesztés nem erõsség errefelé.
Én sem értek egyet azzal, hogy a cég weboldala alatt lehet csak a blog. Rengeteg olyan nagycéges, külföldi példa van, ahol ez nem így mûködik.
A Typepad alatt is rengeteg céges blog van typepad.com végzõdéssel.
Néhány ok, ami miatt ez jó:
- a saját weboldaladon elszeparálod a blogodat, nem kerül be egy pergõ közösségbe
- a blogszolgáltatóknál elhelyezett blogot a nagyobb keresõk többször és többet érõen indexelik (persze vannak kivételek, tudom)
- nem kell foglalkoznod a spamekkel, a folyamatos fejlesztéssel, megteszi helyetted a szolgáltatód
- lehetõséged nyílik résztvenni a bloggal olyan akciókban, amiket a szolgálttód csinál, és ez segíti az ismertség-növekedésedet
- könnyebben kapsz ingyen reklámot (a blog.hu-n van egy ilyen blogajánló, az is hoz szépen látogatókat nekem)
Persze vannak okok a céged oldalán elhelyezendõ blog mellett is. Fõleg, ha a branded nagyon erõs, akkor lehet fontos. De ha a brand nem annyira erõs, vagy éppen új, akkor a külsõ szolgáltatás segít és nem gátol.
Nincs hibás blog, csak hibás blogger.
Konrád: A potenciális olvasók elõbb-utóbb úgyis megtalálnak. (Itthon ez meg végképp nem okozhat nehézséget.) A legtöbb tematikus blog köré meg úgyis kiépül a téma iránt érdeklõdõk közössége, sõt ez a legtöbb esetben már eleve adott.
Azt se nagyon tudom elképzelni, hogy az értékes olvasókat az ilyen eléggé pozícionálatlan “reklámok” hoznák, mint amilyen a blogszolgáltató ajánlója. (Ez messze nem olyan nagy elõny, mint amekkorának elsõre tûnik)
Nem hinném, hogy folyamatos fejlesztésre olyan égetõen szükség lenne egy blog esetében. Elég egyszer jól megcsinálni. (Egy jó spamszûrõ is jár már minden valamirevaló blogmotorhoz…)
Amit a keresõkrõl mondtál az nem reális hosszú távon. Szerintem ez inkább fordítva igaz. A blog miatt a céges honlapot is jobban átnézi majd a keresõ.
A branddel kapcsolatban is máshogy látom. Ha nem erõs a brand akkor pont ott a helye a blognak, hiszen az egy nagyszerû eszköz annak megerõsítésére. (Elvégre a blog a cég PR eszköze és nem fordítva…)
Bakura:
Ezért írtam, hogy beszélgetés. Sokszor ugyanazt elmondani tényleg nincs értelme - bár legalább rögzül. Viszont kizártnak tûnik, hogy mindenkinek pontosan ugyanaz volna a véleménye egy témában.
BendePapi:
Csak az url bekommentelõs manuál trekbek mûködik. Ahogy a blogter spamkomment védelme kinéz, ezt akár még szerencsének is tarthatjuk. A saját statjaim azt mutatják, hogy egy komment spamre érkezik öt-hat trackback spam. Nem lenne boldog kézzel öldösni õket minden reggel.
Rabbit:
Igen, trackback.
És végül a hozzáadott érték, itt is valami ilyen témában nem értettem egyet Aadaammal: http://www.adamnemeth.hu/2006/06/12/blogger-tanujja-meg-irni/
Konrád: Közben gondolkoztam is kicsit a dolgon és rájöttem, hogy van egy szituáció, ami viszont nagyon is téged igazol (és meglepõen gyakori itthon): az amikor egy kis (jellemzõen egy személyre épülõ) cégnek a legfõbb brandje a vezetõ személye.
Ebben az esetben (még szerintem is) megengedhetõ, hogy a blog egy kívülálló szolgáltatónál legyen az adott személy neve alatt. Így a PR hatás “rajta keresztül” érvényesül. (Ami azért jóval egyszerûbb, hiszen egy létezõ, “emberi lényrõl” van szó)
Az elõzõ hozzászólás persze én voltam, csak a buta blogter valamiért egy másik user (”1″-es id… gondolom valamelyik fejlesztõ vagy teszt user) nevén léptetett be. Gondolkoztam rajta, hogy törlöm az összes blogját meg a profilját pusztán busszúból… Azért ilyen hibákat nem kéne senkinek megengednie magának!
Végigolvastam.
A hozzászólásokat is.
NEM AKAROK TEMATIKUS BLOGOT ÍRNI!
Akkor ne írj, Kósza.
Végigolvasva a kommenteket majdnem mindenben egyetértünk Benedek, de két olyan pont van, amivel nem:
1, Miért kellene a vállalati blogban kizárni a céges arculatot? Ez maximum akkor lehet célravezetõ, ha a cég nem áll mellette komoly támogatással - bár akkor ez már nem tartozik a valós céges blogok közé
2, Az utolsó kommentedben jelzett esetben szerintem kifejezetten fontos, hogy a blogból könnyen azonosítható legyen a cég is - akár arculatban, akár linkekkel, akár máshogy. Különben elvész a cégre ‘áthúzható’ pozitív hatás.
Bülbül: félreértettél: nem a céget kell kizárni a blogból. Annak ott a helye, jól láthatóan, de a háttérben. Nem szabad konkrétan, “reklámszerûen” írni róla. De a blogon látszódjon a bazi nagy céges logó vagy más módon egyértelmûen és jól láthatóan hozzákapcsolni a céghez. De nem a szövegben magában. Ott ilyesminek helye nincs. Egyszerûen visszás hatást vált ki. (Lehet óvatosan utalgatni dolgokra, “ha már szóba jött” de csak tényleg nagyon óvatosan és úgy hogy véletlenül se tûnjön reklámnak, vagy erõltetettnek)
Az utolsó kommentemben leírt eset nem igaz közvetlenül. Ott a személy a fontos, a cég maga teljesen lényegtelen, viszont le kell írni valahogy (jellemzõen a sidebaron), hogy mivel foglalkozik, milyen szolgáltatásai vannak stb. (persze ennek a legegyszerûbb módja egy jól kiemelt link a cég hivatalos lapjára…) de nem hinném, hogy mondjuk céges színekben kéne felvonulni… ha ez a terv akkor a blog legyen a céges honlapon belül! Különben nagyon furcsa lesz az egész…
A céges link a leginkább megfelelõ - különösen, ha végig van gondolva, akkor nem is feltétlenül a nyitóoldalra, hanem erre lehet készíteni egy külön landing-page verziót.
Az elsõ dologban teljes az egyetértés annyival megspékelve, hogy szerintem ponthogy egyszer sem érdemes a cégrõl írni - kivéve ha éppen a kiszivárogtatás a cél.
Mert a céges blogról azért lássuk be, hogy éppenséggel eszköze lehet az anyagok célzott tesztelésének - szerintem a GyF blog éppen ilyen “céges” blog.