Nem kívánok különösebben belemenni a Népszabadság-Wikipedia “ügybe”, inkább csak arra lennék kíváncsi, hogy vajon mennyire gyakori eset az ilyesmi ilyen módon való eltusolása. Vajon itthon (is?) bizonyos blogok jóval megbízhatóbbak lesznek mint a nyomtatott termékek?
Kelt nagyon jól leírta az ügyet, engem csak az érdekelne, hogy mennyire gyakori az, hogy sajtótermékek hosszú távon feláldozzák a megbízhatóságukat és függetlenségüket ilyen botrányok elkerülése érdekében.
Ebben az esetben a lap képes lett volna feláldozni az igazi “függetlenségét” annak látszatáért (azaz megígérte hogy ír egy pozitív cikket). Majd miután kitörik a “botrány” és beleköpnek a dologba átesik a ló túloldalára, amivel valószínűleg még nagyobb szart kever magának. Hiszen most már a turpisság is kiderült, annak az elkenése is kiderült és az is kiderült, hogy ezért “megtorlás” jár a laptól. Ezzel az egésszel jelentős csorba esik a megbízhatóság látszatán.
Na persze az ilyesmi sokszor csak a napi rutin része. A hivatásos újságírók nagyon jól tudják, hogy vannak témák amikről csak nagyon óvatosan szabad írni. A leggyakoribb ilyen az a hirdető. Ez egyfajta szent tehén. Sokszor a gyakori hirdetőn múlik a lap pénzügyi sikere. Ez persze fordítva is igaz, hiszen ezt a hirdető is nagyon jól tudja. Tehát amikor ő reklámot vásárol – mondjuk egy szakmai lapban – tisztába van azzal, hogy azzal kissé jobb leírásokat, ismertetőket, kritikákat is vásárol termékeiről. Nem véletlen, hogy hagyományosan megbízhatóbban tekintünk olyan hírforrásokra, amik nem kizárólag hirdetőkből tartják el magukat.
Véleményem szerint ez jónéhány blogra (a blogszférára?) is igaz (lesz?). Persze logikus a kérdés, hogy hogyan, hiszen a blogok közül is sok szolgáltat (majd) reklámot. Ennek egyszerű oka van. A (szponzoráltaktól és néhány más kivételtől eltekintve a) blogok nem közvetlenül teszik ezt. A legtöbbször van egy köztes szolgáltató (pl.: adsense) és az osztja szét, hogy hol milyen reklámok jelennek meg, azaz a hirdetőnek jóval kevesebb beleszólási lehetősége van. Ez persze még messze nem jelent függetlenséget a blog számára, pusztán annak a lehetőségét, amivel élni is szoktak.
Hiszen az integritás a (jó) blog legfontosabb jellemzője. E nélkül nemm is létezne a műfaj. A mindennemű kötetlenség nagy lehetőségeket biztosít az író és az olvasó számára is. Nem véletlen tehát, hogy sok profi újságíró (a legtöbbször álnéven) saját blogot vezet.
Megint más történet, hogy ezt vajon mikor ismerik fel a hirdetők. Hiszen egy megbízható helyen hirdetni, vagy ott egy jó bejegyzést elérni nagyon nagy kincs lehet. Ezzel mégis ritkán találkozunk, pláne itthon. Vajon hosszú távon a hirdetők rá fognak kapni erre a kockázatos játékra? Hiszen mondjuk egy tesztelésre átadott termékről akár egy nagyon lehúzó kritika is születhet. És amikor ezt mondom, nem a sok szaklapban látható “sorok közül ki lehet olvasni”, köntörfalazó, erőszakosan mentegetni próbáló, finomkodó lehúzásra gondoltam hanem igazi, egyenes kritikára.
Kis kiegészítés: érdemes elolvasni a kommenteket Keltnél és elgondolkozni azon, hogy vajon az a bejegyzés mennyiben volt leleplezés és mennyit ér egy ilyen bejegyzés, illetve mennyit ért volna, ha az indexen jelenik meg… és persze azon a hozzászóláson, hogy (idézem) “A Népszabadság, hidd el, nem foglalkozik Kelt blogjával.” Vajon meddig engedheti meg itthon bárki is, hogy félvállról vegye az ilyesmit?
Elküldés
Hozzászólás 
Hozzászólás RSS
Utolsó megjegyzések