2006. április. archívuma. Page 2 of 2

Newer Entries »

Egyik szemem sír… a másik is

2006. 4. 6. 2 Hozzászólás címkék: , , , ,

“Euro lobbyists demand end of levies on blank media”
… gördül be a cím az RSS olvasómba… Felkapom a fejemet, na ez már
valami… de nem. A kiadók (piactól függetlenül) reklamálnak a fair use
ellen, így az annak “megadóztatása” ellen is.

A frissen
alakult bagázs szerint, a DRM és más megoldások elterjedésével a
(nálunk az Artisjus által beszedett) díjak feleslegessé válnak.

Korábban már írtam ennek helyzetéről
(röviden ami idevág: az Artisjus ugyan a szabad felhasználáson
élősködik, de ezért cserébe legalább mindent megtesz annak védelméért).

A probléma itt nem az illeték eltörlésével kapcsolatban van, hanem az a
gond, hogy bár szerintem nem kellett volna bevezetni (vagy legalábbis
nem így, de minimum nem “ennyit”) ez egyfajta kompromisszum eredménye
lett. A kiadók beletörődnek a szabad felhasználásba, cserébe viszont
kapnak némi “pénzügyi segítséget”. Nyilvánvaló azonban, hogy a rendszer
megbolygatásával a kiadók úgy érzik, hogy most jobb pozícióban vannak,
így mást is el tudnak érni…

Ez pedig sajnos a mi (felhasználók) hátunkon csattan. (Még a hivatalos indoklás is az, hogy a kiadók szereték visszaszorítani a szabad felhasználást.)

Creative Commons Faust

2006. 4. 6. 2 Hozzászólás címkék: , , ,

Legtöbben már biztos hallották, hogy az egyik osztrák színház
közzétette Faust előadásait az interneten Creative Commons alatt.
Hazudnék ha azt mondanám, hogy pont erre találták ki, de akkor is ha
azt mondanám, hogy nem erre a legjobb.

Goethe klasszikusának előadását az Odyssee Theater az Esselbach cég
segítségével tette közzé by-nc-nd licensz alapján Bittorrent
segítségével. A HDTV 720p minőségű felvételek [Goethe Faustja ugyebár két részes] egyenként egy dvdt tesznek ki Xvid kódolással. [link 1 2]

A Creative Commons; a Bittorrent (meg alapjában az internet) kapcsán
valószínűnek tartom, hogy a legnagyobb jövő a “maradék” közzététele
előtt áll. Mára nagyon olcsóvá vált bármilyen anyagot publikálni. És
rengeteg olyan dolog van, ami szinte semmi kereskedelmi értékkel nem
bír, mégse elérhető.

Csak
hogy néhány példát mondjak: A Fociközvetítés jogáért milliókat
fizetnek, mégis egy héttel a meccs után a felvételek már semmit nem
érnek. Miért nem kerülnek fel a szövetség honlapjára? Miért nem
kerülnek fel az internetre a már “szerzői jogilag” nem védett
[elsősorban “klasszikus”] zeneművek felvételei? A Magyar Rádió
archívuma olyan mint a sárkány kincse: baromi nagy érték, de ha el van
zárva mindenki elől értelmét veszti.

Millióegy olyan
dolog van, amit ilyen módon közzé lehetne tenni, egyelőre mégsem
teszik, valószínáleg mert feleslegesnek gondolják. Pedig nem az, és
remélem nem én vagyok az egyetlen aki ezt így érzi. 

Passclicks

2006. 4. 5. 5 Hozzászólás címkék: , , ,

Ha megkérdezünk tíz számítógépes biztonsági szakembert, hogy mi a
legnagyobb biztonsági kockázat közülük tíz azt fogja mondani, hogy a
jelszavak. Támogatói szerint a jelszóhoz fűződő gondok jó részét
megoldja a “passclick” nevű módszer.

A jelszavak karakterekből állnak… ezt mindenki tudja… legalábbis
álltak eddig. A passclick nevű módszer lényege, hogy nem beírni kell a
jelszavat, hanem kijelölni. Azaz van egy viszonylag nagy képünk, amin
sok jellegzetes pont van és itt bizonyos pontokat kell kijelölni. Ez
lesz a jelszó. Egy olyan képen, amin van kb. 100 jellegzetesség, egy
fél tucat már eléggé egyedi.

Támogatói szerint a módszer nagyon nagy előnye, hogy az emberi memória
eredendően grafikus, tehát a jelszavakat sokkal könnyebb így
megjegyezni. Előnye még, hogy a különböző helyeken különböző
jelszavakat használva megakadályozható az, hogy a felhasználók
ugyanazokat a jelszavakat több helyen használják. Miért is tennék,
hiszen a módszerrel nem fogják egykönnyen elfelejteni azokat.

Kipróbáltam egy ilyen bejelentkezést. Mielőtt nekiálltam volna a post
megírásának hevenyészve generáltam egy ilyen jelszót. Most szinte semmi
problémát nem okozott beütni. Szóval valóban könnyen megjegyezhető.
Hátránya viszont, hogy a sima szöveges jelszavak kezelése azért egy
világgal egyszerűbb…

Egy példa - érdekesség, hogy itt megnézhetjük, hogy a tesztelők mely pontokat jelölték meg.
Nyilvánvalóan van még javítanivaló a módszeren, hiszen a legtöbben
ugyanazt a tucatnyi pontot választották, de szerintem egy jó kép sokat
dob a biztonságon…

Mindenesetre nem hinném, hogy sokan komolyan gondolkodnak ilyesmi bevezetésén… de az ötlet érdekes.

Sorozatok, meg kapcsolódó blogok

2006. 4. 5. 1 Hozzászólás címkék: ,

A Hírbehozó egyik mai bejegyzése nyomán kicsit utánanéztem a témának. Azaz, hogy miért népszerűek a sorozatokkal foglalkozó blogok?

Az “igényes ember nem néz [magyar/helyi]
tévét” vallja (velem együtt) a világ többszázezer internetezője. Miért
is tenné, hiszen a választék kicsi és gyenge, a szinkron és a kép
minősége pedig lelkesen próbálják alulmúlni egymást.

Ezzel
szemben a tévé modern megfelelőjének a bittorrentnek a segítségével a
kép- és hangminőség marad az eredeti, ami bizony sokszor bőven
felülmúlja a dvdt. Ehhez persze még hozzájön a reklámok hiánya és
persze a választék. Az a választék, ami gyakorlatilag a világ összes
sorozata és mindig a legújabb részek, már az eredeti bemutató után
néhány órával.

Ha valaki megnézi mondjuk a magyar bittorrent
oldalakat azt látja, hogy a sorozatokat összességében sokkal többet
töltik le mint minden mást együttvéve.

Ahhoz azonban hogy a
gigantikus választékból mindenki megtalálja a magának valót kell valami
támpont. Reklámok ugye szóba se jöhetnek, hiszen nincsen rá keret. [Itt
érdemes érdekességként megemlíteni, hogy az egyik magyar torrent
oldal  egy időben “reklámozta” saját oldalán a jobb tartalmakat
(főként sorozatokat) így nyújtva támpontot a felhasználóknak…]

A reklámokkal szemben viszont sokkal jobbak a blogok. Itt minden új
műsorról, pilotról, érdekességről gyorsan hírekhez lehet jutni, ami
alapján már ki lehet választani, hogy “mit is nézzünk ma este?”. Én is
és nagyon sok ismerősöm is olvas ilyen blogokat. Én a Sorozataddiktokra esküszöm, az überprofi.

Persze ez a rés hiányzik a hagyományos médiából, ők nem tudtak mit
kezdeni ezzel. Egészen a mai napig. A blogon is megerősített
információk szerint sixx69 a Sorozatok Orrvérzésig
szerzője csatlakozik az index comment.com blogszerűen megújjuló
rovatához. Az [origo] meg már ugye korábban lestoppolta a
“piacvezetőnek” számító sorozataddiktokat (de még mindig nem rajtolt
velük).

Egy időben neten és dvdn

2006. 4. 3. Zárva címkék: , ,

Nem most nem a jól megszokott… egy-két héttel a kiadás előtt
megjelenő dvdripekről lesz szó, hanem annak “legális” változatáról. Az
MPAA ugyanis végül belement a dologba… nem mintha bárkit érdekelne…
pláne a részletek számok ismeretében.

Az MPAA ma megegyezett a Movielinkkel és a CinemaNowval, hogy azok
kiadhatják a filmeket a dvd megjelenésével egyidőben az interneten
letölthető változatban. A probléma csak annyi, hogy sokba fog kerülni.
A csak Windows alatt lejátszható, überdrmes un. “megvásárolt” változat
(azaz az, ami egy idő után nem törli le magát) ugyanis többe fog
kerülni, mint a lemez. Sőt jóval többe. A 25 ill. 20 dolláros ár az
Egyesült Államokban inkább a többlemezes, extrákkal hülyére pakolt
lemezek sajátja, nem pedig a kósza bitsorozatoké.

Michael Eisner nem tarolt

2006. 4. 3. Zárva címkék: ,

Vajon miért nem volt túl nézett Eisner új tévés műsora… vajon miért?
Talán mert már CEO-ként is a világ legunalmasabb embere volt. A
legfinomabb megfogalmazás szerint is a Disneynél eltöltött néhány éve
egy egész gyerek-genráció életét tette
tönkre unalmassá.

Eisner talkshowja az ismert név ellenére a Nielsen szerint mindössze 95
ezer (!!!) nézőt tudott összeszedni magának. Ez még egy magyar
kisvárosi kábeltévén is gyenge eredmény lenne.

Eisner amúgy azért nem megkerülendő, annak ellenére, hogy a nevét
újabban sokszor emlegetik a modern szórakoztatóipar (legfőképpen
filmgyártás) terén szitokszóként. Legtöbbször, mint a sablonosodás
szinonímáját. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a 90-es
években elején pont az ő általa képviselt irányzatok tudták
fellendíteni az iparágat. Sajnos mostanában már megöregedett és az anno
moderált mértékben alkalmazva nagy üzleti sikereket elérő modellt már
annyira lelekesen kezdte használni, hogy azzal már szabályosan az
iparág létét veszélyeztette.

Tavaly 20 év után vált meg tőle a Disney. (Utolsó évei alatt a céget,
de legfőképpen a Disney brandet még a legfinomabb elemzők is a szakadék
szélére sorolták.) A cégen belül szinte szabályos ellenállás alakult ki
személlye miatt. Eleinte vezetői módszerei miatt volt vele gond (’90-es
évek - ehhez köthető amúgy, hogy Katzenberg kivált a cégből és
Spielberggel karöltve megalapította Dreamworks nevű cégét).

Később ahogy a számok meredeken zuhanni kezdtek (2002+) már szabályos
keretek közt ment az utólag csak “save Disney war”-ként emlegetett
mozgalom, ami legfőképpen Eisner személye ellen irányult. Távozása után
a Disney részvények értéke hirtelen megugrott, a cég elkezdett
kreatívabb üzletpolitikát alkalmazni (pl.: felvásárolta a Pixart) és
talán néhány év múlva már jókat fognak nevetni a cég vékony tíz éves
“fekete” korszakán.

Tipográfia… az alapok alapja

2006. 4. 2. 5 Hozzászólás címkék:

Ma egy webes (fejlesztési) dolgokban kezdő ismerősöm kért tanácsot
betűtípusokkal kapcsolatban. Röviden elmondtam neki a lényeget, mire
így válaszolt: “Ez miért nincs sehol leírva?” Szégyen, de tényleg nincs
sehol leírva.

Alapvetően a weben három betűfélét használunk:

A rögzített szélességű betűk
még a nagyon régi időkhöz köthetőek. Röviden az az érdekességük, hogy
egy pont ugyanannyi helyet foglal, mint egy nagy “H”. Ritkán használjuk
és csak akkor ha valami gépieset írunk le (utasítások, valami azonosító
stb.) Tipikus példa a Courier. A csoportra legtöbbször az angol “fixed”
szóval hivatkozunk.

Sokáig a talpas betűk
nagyon jellemzőek voltak a webre. Jellemzőjük, hogy a legtöbb betűnek
az alján van egy kis kiszélesedés (”talp”). Ez növeli az olvashatóságot
hosszabb szövegeknél, mivel a sorok jól elkülöníthetőek, az egymás
melleti betűk szinte összeolvadó talpai segítik a szemet a sorok
követésében. (És szerintem kicsit elegánsabbak is.) Tipikus példa a
“Times”. A csoportra a “serif” szóval hivatkozunk.

A talpatlan betűk
talán a legegyszerűbbek. Ezek hasonlítanak leginkább a betűk eredeti
formájára. Sokan épp ezért szeretik ezeket. Olyan oldalakhoz, ahol
nincsenek hosszabb szövegek érdemes ezt használni. Előnyük, hogy
kicsiben is jobban olvashatóak. Tipikus példa az Arial, illetve a
mostanában egyre népszerűbb Verdana. A csoportra a “sans-serif” szóval
hivatkozunk. (A “sans” a francia nyelvben a fosztóképző.)

A talpas/talpatlan vitában nem kívánok állást foglalni (dehogynem:
talpas a nyerő!), használjuk azt ami jobban esik. Általában jó hogyha
az oldalnak egységes a kinézete, de nem “kötelező”.

Betűk
használatánál régi probléma (valójában inkább csak elméleti) hogy a
betűtípusok a felhasználóknál vannak feltelepítve, így gondot okozhat
ezek hiánya. Éppen ezért jó, ha több betűtípust is megjelölük. (Erre
mind CSS, mind a FONT tag használata esetén is lehetőségünk van.)
Ilyenkor mindig az első meglévő betűtípust használja a böngésző.
Ellenben “betűtípus csoportot” is megjelölhetünk. Praktikus tehát ha a
kívánt betűtípus után megadjuk az ahhoz legközelebb álló nagyon
elterjedt típust, majd annak csoportját is. Tehát a font face=”Verdana”> helyett írjuk azt, hogy font face=”Verdana, Arial, sans-serif”> Így a betűtípus mindenhol a lehető legjobb lesz. (Figyelem: a betűmérettel problémák lehetnek!)

Newer Entries »